Hogy magyarázzam el neki, hogy attól még ugyanúgy szeretem, hogy nem akarok hozzá költözni?

Nem McChicken, hanem a tizes papirzsepitöl, a beteten at minden. Egy magyar lanynak ez meglepö. Kb. Mintha az apad mindent alad rakna, pedig neked is telne mar ra. Fura. Soha nem feleztem kajat (ettermit, heti vasarlast igen) vagy mozit ferfival, mindig is meghivtak, nekem meg sikerült ezeket a fajta pasikat kifogni, de ha csak ranezek valamire, azt vehetem ugy, hogy mar meg is kaptam. Ez egy Europai nönek igenis komoly proba, es igen, neki is. Jo tudom örüljek, hogy telik neki ra, de azt se tudom, ha tenyleg munkat is talal majd a jövöben nekem (nem titkoltan protekcioval), a keresetem mire tudnam elkölteni. Komolyan. Erröl a szintröl beszelek. De mondtam, ezt mar csak ilyen nagyobb dolgoknal emlitem neki, hogy repülöjegy (mondjuk nem mondom, ha nekem nem telne ra, meg is lennek löve, ha neki se...), szazezrek utalasa a szamlamra, ö is utanam jön, biztos ami biztos, mikor intezek majd mindenfelet, akar itt kint is szerez nekem tanart, csak minel kevesebbet legyek nelküle. Edes egyebkent, es imadom erte, csak... nem igy lettem nevelve, ennyi, nekem ez olyan megalazo, mint neki mikor en egyaltalan csak lehetösegkent felhozom, hogy ezt elutasitsam.

Az exe a baratom lett, neki meg baratja maradt. De ahhoz, hogy a szemebe tudjak nezni, erösnek kell lenni. Es ragaszkodom hozza, hogy mig hivatalosan meg hazasok, nem fekszek le a ferjevel. Mindharmunk miatt.

De megörülök erte. Kell egy kis szünet, hogy levegöhöz jussak. Megigertem neki, hogy megprobalom, kijövök. De most... Ugy erzem, kigyulladok... Reggel is ugy ölelt meg, olyan termeszetes volt, ahogy magahoz huz, akkor eszmeltem, mikor mar az orrunk összeert. Es csak nezett, es nezett, gyötrö vaggyal, ereztem öt a csipömön, a böre forrosagat mindenütt, es a vilag legkellemesebb izzadsaggal kevert ferfi testszagat. Ha nem szolal meg, hogy ma ö föz kavet, en összeesek.