Kik mondják azt, hogy a csajok jönnek-mennek, de a barátság örök? 30 éves fejjel jó ez a hozzáállás?

Kicsit úgy hangzik, mintha azt mondaná, hogy ami az enyém, az a tiéd is...

Nálam a barátok csaja nem rúgna labdába, dee lehet csak félreértem a szöveget.

Szerintem ez abból a szempontból igaz, hogy a valódi barátaidat nem szabad elhanyagolni.

DE sokan úgy értelmezik, hogy a barátaikra építik a jövőt, mert ők mindig ott lesznek az ember mellett, tehát ha konfliktus van, akkor az ember a barátait választja a párja helyett.

Én úgy vélem, hogy ez a hozzáállás nem feltétlen jó, mert végül nem a barátaiddal költözöl össze, házasodsz össze, és vállalsz gyereket, hanem a pároddal, a TÁRSADDAL, és ahhoz, hogy egy ilyen közös jövőt felépíthessetek, elengedhetetlen, hogy a másik legyen a legfontosabb a számodra.

".... de a barátság örök?"

Ezt kérdezd szerintem azoktól a pasiktól, akik adandó alkalommal rámozdulnak a "barátjuk" csajára.

Amúgy meg azt gondolom a kérdésről, hogy ha barátaid valóban a barátaid, és van egy normális, a másik privát szféráját tiszteletben tartó kapcsolatod, akkor egyiket sem kell feladnod a másik miatt.

Én sem fogadnék el soha olyan férfit, aki korlátozni akarná a kapcsolattartást a barátaimmal/barátnőimmel, vagy folyton a nyakamon akarna lógni, és nem azt tartaná természetesnek, hogy a közös kikapcsolódás mellett időnként vannak külön-külön programjaink.