Már nem bírom vele, mit tegyek?

Bölcsibe add őket, és dolgozz. Esetleg ha jó helyen vagy, add ki a lakást és költözz kintebb olcsó albérletbe, vagy ideiglenesen a szüleidhez. Két gyerekről kell gondoskodnod ne legyél életképtelen. Simán találsz 30 alatti férfit, ha meg tudsz állni a saját lábadon, és nem hagyod el magad. Mondom ezt én 24 éves egy gyerekes anyukaként. Ráadásul ott a gyerektartás is, gyes és vagy gyed 2 gyerek után, magasabb csp és gyermekvédelmi támogatás, esetleg extra segély az önkormányzattól, amit hirtelen bekövetkezett nehéz helyzetben lehet igényelni.

Undorító a gyermekeid apja, igénytelen és visszataszító a viselkedése, azért nem akarja, hogy lelépj, mert ő nem találna másik nőt könnyen, és majd lakbérre is kell költenie, ha nem nálad lakik, plusz a gyerektartásra. Hidd el, 24 alatti nőknél amúgy is magasan van a mérce, nem hogy még elhanyagolt csóró 2 gyermekes apukát akarjanak maguknak. Lépj le, te leszel jobb helyzetben.

A legnagyobb probléma a gondolkodásoddal ez az értelmetlen halogatás. Elodázhatod még akár 5 évig is a döntést, hogy otthagyod, aztán majd az lesz a bajod, hogy még 5 évet pazaroltál rá az életedből. Abba gonodlj inkább bele, hogy ez az állapot egyre csak rosszabb lesz. Most naponta veszekedtek, nemsokára eljön az idő, amikor oránként fogtok.. ez vár rád kb. Akkor meg nem jobb inkább előrelátoan dönteni , a jövőbe nézni és most otthagyni, mint még szenvedni évekig ?Nyilván véget fog érni egyszer a kapcsolatotok, nem fogtok 80 éves korotokig együtt maradni. ...

Az is hatlamas pofátlanság a részéről, hogy érzelmileg zsarol és befolyásol azzal, hogy ugyse találsz magadnak senkit.. mert kicsoda ő ? valami jövőbeláto ? miért ne találhatnál mást ? nem csak ő van a világon.

egyébként nem kell egyfeszt kapcsolatban élni, egyedülálloként és lehet normálisan, kiegyensulyozottan élni, ez is fura, hogy számodra csak két verzio létezik, hogy vagy vele vagy valaki mással és azért maradsz vele, mert mi van, ha a másik is ugyanilyen. ugyan már.. lehet egyedül is lenni, és lehet okosan, bölcsen is uj partnert keresni, méghozzá ugy, hogy nem bizol meg fűben-fában rögtön, hanem ovatosam, lassan ismerkedsz és kitapasztalod, hogy a jelölt tényleg rendes ember-e.

ja, és az is nonszensz, hogy azzal érvelsz, hogy a gyerekeknek ő az apja. lehet, hogy az ő spermájábol lettek, de az nem apa, aki a gyereke előtt bántalmazza az anyjukat, meg aki a gyerekekkel takarozik, hogy ugyse találnál senkit helyette, mert gyerekeid vannak. még apának is szégyenteljes ez az ember.

semmi nem szol mellette és minden ellene szol. nincs kérdés, ott kell hagyni. nem jobb most tullenni rajta, mint évek mulva ?

addig is bántani fog, a gyerekek is még több lelki sérülést szereznek, mert mindent látnak, éreznek, elraktározzák magukban ezeket, aztán lehet, majd beállit egy másik nővel és még azt is elvárja majd tőled, hogy végignézd, hogy megcsal. (ha eddig nem csalt meg.. ki tudja..)

ez nem párkapcsolat, ez a pokol..

Jó, de ki ne félne ilyen helyzetben?

Ha meg a szüleid sem állnak ki mellettetek akkor hozzájuk sem fordulnék. Persze nem lenne könnyű fiatalon egyedül két kicsivel de nem lennél te az első, aki egyedül neveli teljesen a gyerekeit.

Miért félsz egyedülléttől?

Most az lenne a legjobb, ha szépen elválnátok, különköltöznétek egymással. A gyerekek nálad maradnának. Egyedül lennél egy kicsit, újra fel kellene magadat építeni, rendbehozni a lelked, gyógyulni minden téren és a gyerekekkel foglalkoznod maximálisan. Pláne amíg kicsik. Amint jobban lesztek, szépen majd találsz egy párt, de akivel az elején már gikszer van,annak nem szabad esélyt adnod.

Nem kell egyből a kopaszodó vénemberekre gondolnod, meg arra, hogy te is öreg leszel. Hidd el, van esélyed a boldogságra, csak végre meg kellene tenned az első lépést.