A fiatal párok közül sokan miért akarnak annyira gyereket? Nem veszik észre, hogy a végzetbe masíroznak így?

Rosszul hiszed, nem mindenkinek van ilyen sanyarú sorsa a gyerek mellett.

Te pedig valóban ne vállalj gyereket. Mondjuk úgy soha.

Abban egyetértek, hogy sokkal kevesebben vannak, akik ilyen fiatalon felkészültek erre. Nagyon sokan nagyon hamar belevágnak. De a teljes írásoddal nem értek egyet, mert mint valaki mondta, 5 év után sem könnyebb, és van, aki fiatalon is ezt akarja. Pl. sok fiatalt ismerek, aki imádja a gyerekeket, vagy óvónő akar lenni.

Amúgy meg tény, hogy van egy réteg, ahol nem tanulnak tovább, főleg a nő nem, és nem nagyon tudja, mit kezdhet az életével amikor már túl van a sulin, elvégzett valami műkörmös tanfolyamot is, és akkor most mi legyen?

" Kár, hogy a kérdést nem lehet dislikeolni."

A válaszokat se lehet, csak te erre használod.

Nos, az életét mindenki maga alakítja. Aki akarja, az megoldja a párkapcsolati dolgokat gyerek mellett is. Igen, mikor újszülött, akkor még nagyon sokat kell vele foglalkozni, ez tény, de ha már picit nagyobb, akkor simán le lehet "passzolni" a nagyszülőknek, akkor a pár örülhet, mert van kettesben töltött idejük, a nagyszülők örülnek, mert unokázhatnak, a gyerek meg örül, mert általában a nagyszülőknél lenni jó buli.

Mellékesen megjegyzem, a nő csak pár évig van "bezárva" a gyerekkel, utána megy ő is vissza dolgozni mint a kisangyal.

A legnehezebb az első 1-2 év, de ha annyi időt nem bír ki a kapcsolat, akkor megette a fene, mit tennének a felek egy komolyabb betegség esetén pl? Akármi miatt jöhet nehéz időszak.

Természetesen amit írtam, az az átlag családokra vonatkozik. Ahol minimálbérből kell kigazdálkodni az életet, és már 2 embernek nehéz, illetve csak azért akarnak gyereket, mert a saját életük "folytatását" látják benne, stb, az tényleg nem túl jó ötlet szerintem.

Tökéletesen megértem egyébként, ha valaki nem akar gyereket. Tényleg nehézségekkel és lemondásokkal jár. Viszont semmi jogod nincs leszólni azokat, akik szeretnének babát, főleg nem ilyen gusztustalan hangnemben.

Gondolom a hatalmas tapasztalatok alapján beszélsz, amiket már átéltél.

Szerintem jobban jártunk volna, ha a te szüleid is így gondolkodnának...

Én csak azt kívánom neked, hogy egyszer éld át ezt a "borzalmat", és akkor majd meglátjuk, hogy hasonlóan állsz e hozzá, mikor először a karodban tartod, vagy először mondja ki, hogy apa vagy anya.

Nem tudnak normálisan aludni, gyerekvísitástól zeng a ház, minden pénzt elnyel a gyerek, gusztustalan (szar, hányás, fos, húgy, nyál, félig megevett dolgok, kisgyerekek alap bűze)

Az ugye megvan hogy a csecsemő is növekszik és felnő? :)) Úgy birom ezt a túlbagatelizálást..Mintha egy életre szóló terror lenne a gyerek. Van egy korszak amikor valóban van kaki pisi hányás, de szépen növekszik szoba tiszta lesz, és ha nevelve van akkor nem fog köpködi, meg összehányni csak úgy semmit...

Tény hogy lemondással jár egy gyerek, de azért ne essünk már végletekbe. Kirándulni láttál már családot? Én már igen. :) Ha már olyan korú hogy simán végig alszik egy éjszakát miért is ne lehetne ideje egy párnak egymásra? Vagy te talán míg ki nem repültél otthonról ordítottál egész éjjel, és anya szaladt hozzád??

A hozzád hasonló gyerekgyűlölő, kompromisszumképtelen embernek ne is legyen soha gyereke az tény, csak ő szívná meg.