A fiatal párok közül sokan miért akarnak annyira gyereket? Nem veszik észre, hogy a végzetbe masíroznak így?

Gyorsan válaszolok, mielőtt töröltetik a kérdésedet

1. Agymosás. Gondolj csak bele, már egy sima mosóporreklám is cukimuki édibédi babákkal adja el nekünk a termékét. Két dolog ömlik non-stop a médiából: meztelen nők és babák.

2. Senki nem mondja el nekik, hogy ez mekkora szívás. Sok nő még magának sem meri bevallani, nemhogy továbbadni a lányának...

3. A 2.-ből következik: tudatlanság. Azt hiszik, az egész csupa édibédi tündibündi rózsaszín cukiságtenger.

4. Céltalanság: amikor a nő nem akar dolgozni/még nem találta meg a helyét a világban, nem tudja, mihez kezdjen magával úgy igazából, na akkor legyen baba. Majd a gyerek lesz élete egyetlen hatalmas világraszóló teljesítménye, ami minden mást überel. Uncsitesót most léptették elő (rengeteg munkával, kitartással, szorgalommal, évek munkájával)? Kit érdekel, én már kitoltam magamból egy gyereket, na az a nem semmi!

6. Szocializáció: egyszerűen erre lettünk nevelve, sokan el sem tudják képzelni az életüket másképp, minthogy házasság, gyerekek... sőt, sokaknak ez az életcélja. Ha nem látjuk, mennyi lehetőségünk van, csak egyetlen - a társadalom szerint - követendő példát láttunk egész életünkben, akkor nagyon kicsi az esélye, hogy mást választunk majd.

Többnyire egyetértek a leírással csak másmilyen okból.

Nagyon kevés embernek való egyáltalán gyerek. Hogy 2 ilyen ember kerüljön egy párba, az még ritkább. Innentől kezdve a gyerek eleve hátrányos helyzetből indul. Hozzá nem értő, bántalmazó, alkalmatlan szülők sérült gyereket fognak nevelni. Akikből lesz a következő generáció sérült felnőttje, aki megintcsak valószínűleg nem alkalmas a gyerekvállalásra.

Nekem sem való gyerek úgy érzem. Az hogy valaki akar, az nem jelenti, hogy alkalmas is rá. Persze ez egyik szülőt se érdekli, mert egyiküknek kell a gyerek és kész. A másik meg csendben elviseli a dolgot aztán szépen lassan válás lesz a vége.

Maximálisan egyetértek #12-essel!

Amúgy a fiatalabb generációk már szerintem igen erősen lázadnak a házasság , gyerek determina ellen. Lásd kérdező és kommentelőket.

Inkább még a régiekben van benne, hogy a gyerek az kell (de minek)

Én nem vagyok baba ellenes, ha egy olyan családba születik, ahol szeretik és egészséges felnőtt emberek, nevelnek egy egész, épp kölyköt felnőtté. Csak sajnos ez az ideál valahogy nem akaródzik megvalósulni. Sok szülő tekinti a kölyköt a sakkjátszmájuk új gyalogjának... és ez marha szomorú. Az meg pláne, amikor a lelki sérvét a gyerekre testálja át, akarva, vagy akaratlanul.

Egy valamit tevesztesz szem elol. Te arrol beszelsz amikor agyilag kamasz, biologiailag 25 evesek vallalnak gyereket. Ilyenkor valoban az van amit irsz.

De ne feledkezz meg arrol hogy vannak akik 25 eves korukra agyilag is felnonek es kepesek realisan nezni a helyzetuket es gyereket vallalni.

Mi 26 evesek vagyunk, 5 eve egyutt, van sajat haz, auto, vallakozas ami boven eleg penzt hoz mindkettonknek. A gyerekkel jaro kenyelmetlensegeket pedig szivesen vallaljuk, minden jo dolog az eletben ezzel jar.

Az nem teszi tonkre az eletunket ha meg kell mozdulni es nem lehet seggvakarassal es sirankozassal tolteni a kovetkezo 30 evet.

Inkabb az a kerdes miert ne vallalnak gyereket? (ha idiotak lennenk vagy tul szegenyek akkor persze ertheto lenne)

Hogy beszélhetsz így egy gyerekről?

Mintha te nem lettél volna az, anyukádék nem így vélekedtek rólad, és most nekik köszönheted, hogy élsz.

Hogy lehetsz ennyire undorító, hogy a frusztráltságod és a keserűséged már tovább vetíted a gyerekvállalásra...?

12-essel teljesen egyetértek, a 17-es válasz elejével is.

Én soha nem akarok majd gyereket, a szüleimnek se szabadott volna vállalni engem. (Elváltak, amikor 11 éves voltam, először apám költözött el, aztán anyám, amint befejeztem a tanulást. Még nem találtam munkát, de már anyagilag se támogat. A nagyszüleimmel élek.)