Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A párom nagyon távolságtartó és hideg lett?
Az utóbbi hónapokban egyre rosszabb a helyzet, a párom (nő) egyre "hidegebben" viselkedik. Magától már soha nem ölel meg, a reggeli elköszönő puszi is amolyan szorosan összezárt szájas, jelképes jellegű. Következetesen kerüli a kicsit is intim helyzeteket. Már-már nem is tudok vele kettesben maradni, beszélgetni sem. A magyarázata: "a sok, mindennapi kötelesség után már nem marad energiám a magánéletre, már nem tudok ADNI".
Ez szerintetek lehet igaz, vagy egyértelműen kamu, terelő szöveg? Valami más lehet a háttérben?
Az én véleményem ugyanis pont az ellenkezője, azaz a sok kötelesség mellett/után pont a párkapcsolatom, a párom közelsége, beszélgetések, stb. töltene fel. Tehát olyankor pont hogy nem csak adok, de kapok is, töltődök lelkileg.
Vagy a nőknél ez máshogy működik?
Más nagyon sokszor próbáltam beszélni vele erről, de mindig a fenti mondattal üti el a beszélgetést. Mintha nem is akarna javítani a kapcsolatunkon.
Szóval, mit gondoltok? Nyugodjak bele hogy tényleg van ilyen, vagy hogyan lehetne megtudni a valódi okot?
Előre is köszönöm!
válasza:Szerintem ne menj bele a "tegyük féltékennyé" meg hasonló játékokba! Legyetek annál érettebbek és nagyvonalúbbak, hogy ilyen gyerekes módon kelljen hatni a másikra.
Én továbbra is csak a megbeszélésben látom a lehetőséget. Át kell adnod neki valahogy, hogy ez neked mennyire rossz és nem érted, hogy miért van, mi változott meg, hogy neked szükséged lenne a társaságára stb. Értem, hogy nem könnyű, de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy valakivel sose lehessen beszélni, annyira be legyen fordulva.
"Kicsit mutasd ki,hogy dühít ez az egész,ne legyél ellenséges,vagy morgósabb,lássa,hogy valami bajod van,akkor talán rákérdez és beszélhettek."
Ő szokott beszélni a napjáról, viszont ha én mondok valamit, hogy velem mi történt, az láthatóan full nem érdekli. Olyan is volt már hogy egyszerűen kiment miközben beszéltem, én meg ott ültem és pislogtam. :-)
Próbálkoztam már a fenti módszerrel is, illetve nyilván nem lehet eltitkolni hogy tényleg dühít a dolog, pláne hogy nem 1-2 napról van szó, hanem hosszú hónapok óta tartó dologról. De azt aztán várhatom hogy rákérdezzen hogy mi a baj... Ha látja hogy bajom van, inkább elvonul, látványosan kerül, nem is néz rám.
Jó, oké, aláírom, egy férfi ne legyen beforduló, ne duzzogjon, stb. De ha tényleg baj van, és már az x-edik módszer sem vált be, nem tudom titkolni hogy feszült vagyok. (Amire rátesz az intimitás teljes hiánya... de ezt nem részletezném..).
válasza:Ezen már csak tényleg az segít,hogy leülteted és megbeszéled vele.
Ha netalán nem akarna,vagy ellenezné,akkor kicsit magabiztosabban emeled fel a hangod,hogy üljön le és hallgasson végig,mert ez így már nem mehet tovább. (Ez még nem kiabálás,de muszáj rá hatnod)
Vagy a másik lehetőség,a párterápia,amibe írtad,hogy biztosan nem menne bele,viszont kérdezz rá,hozd fel többször a dolgot.Ha nem megy bele,onnan is láthatod majd,hogy nem érdekli a kapcsolat és ez már nem csak egy egyszerű hullámvölgy,amiből vissza tudtok térni a rendes kerékvágásba.
Ez a 2 lehetőség sajnos,ami adott most számodra,ezek közül próbálj élni valamelyikkel.
Azt sem hangoztatom,hogy azonnal el kell válni,mert mindenben látok megoldást,de már ez így is keményebb helyzet,de ne add fel,próbálkozz.
válasza:Ne kezdj el játszmázni, duzzogni, faggatni, ezek egyike sem célravezető. Ami egyedül megoldhatja ezt a dolgot, ha még egyáltalán akarja megoldani, az az, ha leülteted, és mindenféle vádaskodás és számonkérés nélkül elmondod neki, hogy a viselkedése számodra milyen ÉRZÉSEKET okoz (segítségképpen: elhanyagoltság, elutasítottság, bizonytalanság, tehetetlenség, frusztráció, aggódás, félelem a kapcsolat elvesztésétől, stb. - én ezeket érezném). Elmondanám, hogy mire lenne szükségem (pl. törődés, intimitás, hogy értsem, hogy mi történik éppen a kapcsolatomban, stb.)
Ha van benne egy szemernyi jóérzés és empátia, akkor megérti és figyelembe veszi. Ha pedig nincs... nos, én nem akarnék olyan emberrel egy fedél alatt élni, aki semmibe veszi az érzéseim és igényeim.
Köszönöm szépen Nektek a tanácsokat!
Épp az imént ültünk le beszélgetni, mert ma este már kiborult a bili és nem volt más megoldás.
Hát, kicsit... na jó, nem kicsit tanácstalan vagyok. Nagyjából kiderült, hogy nem tudok olyan dolgot tenni ami jóra fordítaná benne a dolgokat.
Nos, sajnos van benne egy nagy adag mártírság. Gyakorlatilag ha segíteni akarok, azt csak "megalázásnak" veszi, vagy nem is tudom mi a jó szó rá... Szóval az ő felfogása szerint mindent meg kell tudnia oldani egyedül, és ha már segítségre szorul, az megalázó számára.
Illetve ő bizonyos szituációkban eldönti hogy én most biztosan rosszat gondolok róla, ezt el is könyveli, és még haragszik is rám érte. Anélkül hogy egy rossz szót szóltam volna, vagy akár tényleg rosszat gondoltam volna róla. Agyrém!
Illetve kiderült, hogy nem is igazán vágyik arra hogy eltöltsünk kettesben x időt, mert nem járna számára semmi feltöltődéssel. Bezzeg a bulik a barátokkal.... Mert ők nem gondolnak rosszat róla mint én (pedig nem is!!!!), velük bármiről lehet beszélni, stb....
Nem tudom... Feladom.... Nem egy lelki nyelvet beszélünk. Ha valaki a szeretetet is rosszra veszi...
Kész... Jobb lesz ha agyilag ráhangolódok a függetlenedésre, megbarátkozom a gondolattal hogy csak egy út van...
Na, ma SEM fogok aludni az tuti :-(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!