Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A párom nagyon távolságtartó és hideg lett?
Az utóbbi hónapokban egyre rosszabb a helyzet, a párom (nő) egyre "hidegebben" viselkedik. Magától már soha nem ölel meg, a reggeli elköszönő puszi is amolyan szorosan összezárt szájas, jelképes jellegű. Következetesen kerüli a kicsit is intim helyzeteket. Már-már nem is tudok vele kettesben maradni, beszélgetni sem. A magyarázata: "a sok, mindennapi kötelesség után már nem marad energiám a magánéletre, már nem tudok ADNI".
Ez szerintetek lehet igaz, vagy egyértelműen kamu, terelő szöveg? Valami más lehet a háttérben?
Az én véleményem ugyanis pont az ellenkezője, azaz a sok kötelesség mellett/után pont a párkapcsolatom, a párom közelsége, beszélgetések, stb. töltene fel. Tehát olyankor pont hogy nem csak adok, de kapok is, töltődök lelkileg.
Vagy a nőknél ez máshogy működik?
Más nagyon sokszor próbáltam beszélni vele erről, de mindig a fenti mondattal üti el a beszélgetést. Mintha nem is akarna javítani a kapcsolatunkon.
Szóval, mit gondoltok? Nyugodjak bele hogy tényleg van ilyen, vagy hogyan lehetne megtudni a valódi okot?
Előre is köszönöm!
Persze, ez természetes dolog, hogy igyekszem tehermentesíteni. Nálam természetes hogy elmosogatok, feltakarítok, gyereket rendezem, stb. Jó, főzni nem tudok, mosni nem szoktam, de minden egyebet, kérés nélkül is. De ezek mellett sem változik semmi.
Egyébként egyáltalán nem járok el szórakozni vagy hobbizni (pedig ez utóbbi nagyon hiányzik). Sajnos a baráti kapcsolataim nagy része is beáldozásra került, hogy otthon lehessek. Sajnos a gyerekek lepasszolása lehetetlen küldetéssel ér fel :-(, ill. azt érzem, hogy a páromnak ez mostanában nem is célja, nem is törekszik hogy szervezzünk magunknak pár szabad órát.)
Én el tudom képzelni, hogy tényleg a munka okozza. Amikor le vagyok terhelve, teljesen elmegy mindentől a kedvem, komolyan nem vagyok képes érzelmeket kimutatni, vagy komolyabb érzelmeket egyáltalán átélni. Kiégek. Ilyenkor többet is veszekszem apróságok miatt.
Mellesleg mind mások vagyunk, van, aki ilyenkor bújósabb lesz, de ha őt az egyedüllét, a csendes nyugi jobban feltölti, akkor egyszerűen olyan típus. Én is alig várom, hogy a párom elmenjen focizni heti 1x, mert akkor kicsit csak én vagyok.
Én nem aggódnék amiatt, hogy esetleg más probléma húzódik meg a háttérben, viszont rá kell majd jönnie, hogy hogyan töltődjön fel ezekben az időszakokban is, én pl. most vettem egy könyvet, hamarosan megyek futni, hazaérve főzök egyet és a kádban fekve fogom olvasni a könyvem.
Remélem, hogy rendben lesztek és túl lesztek ezen az időszakon!
8-as válaszoló hozzászólása szöget ütött a fejembe.
"Aztán valami történt,kicsit ő is megváltozott,valami miatt előjött belőlem ilyen féltékenységi mánia"
Már többször gondoltam rá, hogy valamilyen módon meg kéne próbálni féltékennyé tenni?
Lehet hogy jelenleg túl unalmas a biztos? Hogy bármit csinálhat, ott vagyok mellette?
De mindig elhessegettem a gondolatot, mert ez egyébként annyira távol áll tőlem. Szédítsek másvalakit azért, hogy legyen valami "veszélyforrás"? Ez nem én vagyok, na meg veszélyes, tisztességtelen is. Lehet hogy csak rontana a helyzeten, olaj lenne a tűzre, "szemet szemért" indulatot váltana ki.
Egyébként a komolyabb beszélgetéseink során nem egyszer mondta már, hogy ő a helyemben már rég elment volna, és nem érti hogy még miért vagyok vele. Tudja nagyon jól a hozzáállása hatását, de mégsem igyekszik másként cselekedni. Sőt, sokszor az az érzésem, hogy direkt arra játszik hogy menjek.
Ugyanakkor meg, fél egyedül ha épp nem vagyok otthon, egyedül kellene gyereket nevelni, egyedül fizetni mindent, stb.stb....
Nem értem!!!!!!
Lehet csak vak vagyok, és tényleg mennem kellene? Csak úgy otthagyni mindent? Őt, a közös jövőt, gyereket, mindent?
Pont ezt akarja elérni, hogy én hozzam meg a döntést? (Hogy nem mellékesen engem lehessen beállítani szemét, családját otthagyó mocskos férfinek?)
" Mellesleg már csak a rosszindulatú exek miatt is megmutatnám a helyetekben, hogy jóban-szarban is kitartunk egymás mellett,"
Nagy kár, hogy ebben is különbözünk.
Nagyon fájó nekem, hogy az exe előtt egyáltalán nem állt ki soha mellettem / melletünk.
Persze hogy folyton támad...
Nekem meg pont az exem lenne az utolsó akinek bármi rosszat mondanék a kapcsolatunkról.
Hát,ez is onnan jött,hogy kitört az olyan szerepből kicsit,mint amilyen te is vagy.
Ő is becsületes és tisztességes,nem bántana meg,nem csalna meg.
Ezt úgy váltotta ki belőlem,hogy néha-néha elment szórakozni,de azzal a kiállhatatlan unokatesójával,akit nem bírok,mivel ilyen pörgős-csajozós fajta,onnantól jött ez elő nálam,az változtatott rajtam is.
Kicsit átment a fejemen,hogy mi a fenét csinálok,nem hagyhatom,többet foglalkoztam vele,a kedvében jártam,jobban örültem neki,ha hazajött valahonnan.
De én sem akarok olajat önteni a tűzre,ezt neked kell eldöntened,te ismered,hogy vajon milyen reakciót váltana ki belőle.
",ezt neked kell eldöntened,te ismered,hogy vajon milyen reakciót váltana ki belőle."
Az az érzésem, hogy épp a napokban fordultunk át olyan stádiumba, hogy már nem abba az irányba vinné, mint Téged.
Ő pár nappal ezelőtt elment szórakozni a barátaival, abban reménykedtem, majd kiegyensúlyozottab lesz ha kicsit kiszakad az itthoni dolgokból és feltöltődik kicsit. De nem így lett, ridegebb lett mint előtte. Ha próbálok mesélni valamit (pl. napi, munkahelyi dolgok, vagy akármi), egyáltalán nem érdekli, szinte nem is reagál...
Nem tudom innen hogy lehetne visszahozni.
Szakember segítsége? Nem jönne el velem ilyenre, az 100 %.
Vagy udvaroljak neki még jobban? Sokszor így is az az érzésem támad, hogy hülyét csinálok magamból ezzel hogy csak én hajtok.
Vagy tegyem a közömböst ahogy ő teszi? Áááá, ettől is csak még lejjebb kerülnénk.
Féltékennyé tenni? Erről már írtam...
...
Nincs több ötletem :-(
Pedig szeretem Őt is, a gyereket is, nem tettem le a közös jövőről sem....
Jaj. :/
Igaz,ha még jobban pedáloznál,csak hülyét csinálnál magadból.Azt sem írom,hogy vegyél neki egy csokor virágot.
Viszont persze,ha meg te is hagyod és nem teszel semmit,még jobban el fogtok hidegülni.
De asztalnál,evés közben sem mondtok semmit,nem beszélget veled a napjáról?
Akkor tényleg nem kellene próbálkoznod azzal,amit írtam,nehogy rosszabbra forduljon a helyzet.
Tényleg beszélni kellene vele.
Kicsit mutasd ki,hogy dühít ez az egész,ne legyél ellenséges,vagy morgósabb,lássa,hogy valami bajod van,akkor talán rákérdez és beszélhettek.
Viszont gyerekes,amit művel a gyerekek előtt is,nem tudom hány évesek,azt sem,hogy ti,de mégiscsak..együtt éltek,ezt így nem lehet elviselni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!