A párom nagyon távolságtartó és hideg lett?

Ha igaz is, amit mond, hogy nincs ereje/ideje/energiája, akkor sem így kéne viselkednie. Semmibe sem kerül neki nem ennyire távolságtartóan viselkednie, még ha kimerült is.

De ami talán még fontosabb, hogy nem látszik rajta az igény arra, hogy javuljon a dolog. Hanem csak hárít és elintézi ennyivel.

Szerintem beszélj még vele mindenképp, és próbáld meg rávenni, hogy ne üsse el ennyivel. Ha baj van, mondja meg! Ha valaki más van a képben, akkor pedig főleg. Inkább derüljön ki most, mint később.

>a sok kötelesség mellett/után pont a párkapcsolatom, a párom közelsége, beszélgetések, stb. töltene fel. Tehát olyankor pont hogy nem csak adok, de kapok is, töltődök lelkileg.

Ennek így kéne működnie nála is. Pont akkor kéne a legjobbnak lenni a társunk közelségének és jelenlétének, amikor kimerültek vagyunk. Ő viszont elhidegült valamiért.

Fog változni a leterheltsége a jövőben?

Ha nem, akkor mindenképp beszéld meg vele, hogy ez az állapot nem állandósulhat, mert számodra nem megfelelő.

Ha igen, akkor lehet tényleg csak le van terhelve. Ezt nem az ember neme, inkább a természete válogatja. Most nekem is sok dolgom van, és igénylem, hogy egyedül legyek, mert akkor tudok a legjobban feltöltődni. Pedig szeretem páromat és nem is csalom meg, csak olyankor inkább igyekszem vele foglalkozni, és az azért nem teljes kikapcsolódás.

Semmi komoly változás nincs ok nélkül.

Arról meg nem beszél, amit mond az eléggé terelő duma, egy reggeli rendes puszira azért annyi sok energia nem kell.

Mióta történik ez kb pontosan? Váltott munkahelyet/történt valami csalódás számára/tragédia?

A nők általában egy történés hatására zuhannak meg és válnak hidegebbé.

Vagy fennáll az a lehetőség is, hogy számára éppen te változtál meg, váltál olyanná amitől ő hidegül.

Pl a napokban volt egy kérdés amiben szegény feleség ecsetelte hogy a férfje hogy el van hizva és undorodik már tőle és nem tudja mit tegyen...

Változtál netalán külsőre?

Sokat dolgozol? Kevesebbet vagy otthon?

Nő vagyok én is, ezért próbálom a helyzetébe képzelni magam.

Én is dolgozom, van mikor csak este jövök haza (reggeltől!!!), de ha lenne párom és velem együtt lakna én szinte röpülnék a nyakába egy ölelésért vagy egy szar nap után jó volna összebújni vele.

Szerintem, legalábbis nálam, ez nem energia kérdése!

Nem hinném,hogy ez a nőknél másképp van,inkább személytől függ.

Én is vagyok néha zárkózott,hosszabb ideig is.

De amit leírtál is,kicsit magamra ismertem,régen nekem is volt ilyen időszakom a kapcsolatomban.

Nem tudom,mintha valami elpattant volna bennem.Szerettem (azóta is vele vagyok) ,de talán az volt az ok,hogy ellapaosodott a kapcsolat.Úgy éreztem nincs miért küzdenem,így nem is tettem,elhanyagoltam.

Aztán valami történt,kicsit ő is megváltozott,valami miatt előjött belőlem ilyen féltékenységi mánia,pedig nem csinált semmit. Akkor nagyon sokat hisztiztem,mindig azt hittem,hogy el fogom veszíteni,valami megfordult bennem.

De ez még régebben volt.

Most már nincs ilyen "bajom",de jobban odafigyelek kettőnkre és teszek kettőnkért.

Szerintem ez ilyen hullám a kapcsolatotokban,de ha ennyire rosszul esik,akkor beszélj vele.

Ha nincs is rá magyarázat,nem tud okot felhozni,akkor legyél türelmes.

Talán valami lelki oka van,vagy olyan példák,amiket előttem is írtak már.