Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Túl sokat kérek? Tényleg én vagyok a hisztis?
Páromtól megkaptam, hogy akaratos és önző vagyok.
Számomra nagyon fontosak a közös programok. Nem csak kettesben, hanem hogy az életem része legyen. Családdal, barátokkal, stb.
Párom ezeket a közös programokat mindig lemondja valamilyen kifogással - vagy le se mondja, csak mikor mondom, hogy lenne, majd megbeszéljük, aztán mikor rákérdezek, akkor közli, hogy hiszen mondta, hogy nem akar jönni.
Ha erőltetem az ilyet, nem jó, hiszen akkor csak kényszerből jön. Magától viszont soha nem jönne el.
Lesz most egy baráti-családos program, ahova őt is várják. Ugyanez volt most is, az elmúlt hetekben mikor előjön a dolog, hogy majd megbeszéljük, meglátjuk, de igazából nem akarja. Mondtam, hogy nekem fontos lenne, de neki nincs kedve. Kiborultam rajta, kb. sírva kértem, próbáltam elmagyarázni, hogy ez arról szól, hogy szeretném, ha ott lenne, megosztani vele a dolgot.
Kibukott, hogy igazából nem kedveli a barátaimat, rossz véleménnyel van róluk, és nem akar hosszabb időt a társaságukban eltölteni.
Itt lezárult a dolog. Nem jön velem. Én viszont nem tudok túlhaladni rajta. Tényleg akkora dolgot kértem? Ekkora kényszer az, hogy szeretném vele megosztani az élményeimet?
Borzasztó megalázó lesz így számomra az adott program, mindenkinek lesz kísérője, nekem nem. Plusz gyárthatom a kifogásokat páromnak, hogy miért nincs ott, azt csak nem mondhatom, hogy mert rühell mindenkit...
Egyrészről bennem van az, hogy önzőség, másrészről viszont ki vagyok akadva. Mert nekem fontos lenne, és nem érdekli. Fontosabb az egója, büszkesége, mittudoménmije, mint én. Nem azt kértem, hogy ugorjon kútba, csak hogy töltsön el egy napot velem...
Én mindig azt gondoltam, hogy egy kapcsolatban ez is benne van. Hogy boldoggá akarom tenni a másikat. És nem csak addig, amíg ezért nem kell tennem semmit.
Tényleg önző vagyok? Gonosz dolog, hogy azt szeretném, vágjon hozzá jó képet a kedvemért?
(Nem megoldást várok, az kettőnk dolga. Csak külső nézőpontot, hogy más hogy látja.)
Kell a kompromisszum egy kapcsolatban, de ez már nem az, szerintem. Ha ennyire mások vagytok, és ennyire nem akar találkozni a családoddal, barátaiddal, akkor szerintem halálra ítélt dolog. Egyébként, ha szeretne akkor megtenné érted. Párom rühelli az én zenei ízlésemet, de volt egy számomra nagyon kedves bandának koncertje tőlünk 300 kilóméterre, ő ajánlotta fel, hogy menjünk el rá.
Szóval szerintem a srác nem akar eléggé téged.
Számomra a család szent és sérthetetlen. Most ugyan a barátokról volt szó, de írtad a családot is, feltételezem ott is ez a helyzet.
Volt egy barátom aki ugyanezt csinálta.. 1,5 év után kiderült, hogy nem szereti a családomat. Ott ért véget a kapcsolat.
Azért azt nyilván én sem várnám el, hogy éjjel-nappal együtt legyünk. A lányos "traccspartikhoz" nem sokat tud hozzászólni, nyilván nekem sincs helyem a pasis találkozókon.
Egy-két kivételes helyzet van. Közös koncertek (ott mindig elkülönül tőlünk, nekem meg ketté kéne szakadni, hogy vele is legyek, barátokkal is), vagy mint a mostani is lenne, közös program, amire ő is meg van hívva, páromként. Ezt is nehezményezi, mert hívhatták volna külön is, nem rajtam keresztül.
A családos programok ugyanígy mennek egyébként. Nem sok van belőlük, tehát nem hetente kényszeríteném rá. Húsvét, karácsony, ilyesmik. Azokra szokta azt mondani, hogy "majd meglátjuk", aztán neki egyértelmű, hogy nem akar jönni. Apám családjához egy éve hívtam meg, azóta mindig volt kifogás. Mondja, ígéri, de sose lesz belőle semmi. Egyszer azt mondta, hogy nem cirkuszi majom, hogy mutogassam.
Ha kettesben vagyunk, nem ilyen. Nehezen mozdul, én jobban szeretem az aktívabb időtöltést, de szinte mindig megyünk valamerre, csak el kell találni, hogy neki is tetsző legyen a program.
'Én mindig azt gondoltam, hogy egy kapcsolatban ez is benne van. Hogy boldoggá akarom tenni a másikat. És nem csak addig, amíg ezért nem kell tennem semmit.
'
És te miért vársz el tőle olyat ami neki nem jó? Te miért akarod, hogy boldogtalan legyen? Fontosabb neked az egód, a büszkeséged, a látszat (jaj mit fognak gondolni), mint hogy örömet okozz neki. Neki ez fontos és téged nem érdekel, csak a magadét fújod.
Szóval igen, hisztis vagy. Vannak ennél fontosabb dolgok is az életben. Minden ember más, nem mindenki szeret folyton rohangálni, meg számára idegen emberekkel találkozgatni. Amúgy meg most mégis mit akarsz? Ha az nem jó, hogy kényszerből jön, akkor mi más marad? Tudod az érzelmeket nem lehet kierőszakolni. Ha neki nem tetszenek a barátaid, és nem akar menni, akkor ezen az érzésen nem tud változtatni és őszinte örömmel menni, csak kényszerből.
Illetve talán azon is el kéne gondolkodni, hogy nincs-e valami alapja a rossz véleményének. Milyen barátok azok akik előtt szégyellni kell, hogy nincs ott a barátod, akiknek hazudni kell? Engem tökre nem érdekel, hogy a barátim egyedül találkoznak-e velem, vagy a párjuk is jön.
Köszönöm a válaszokat. Sok fajta véleményt kaptam, van min gondolkodnom.
Egyébként, bár nem akartam konkretizálni, de mégis szeretnék egy kicsit magyarázkodni. Egy ismerős esküvőjéről van szó, ahova párom is hivatalos. Plusz koszorúslányként illik is kísérettel vonulni, így volt megtervezve, stb. Ez most így kimarad.
Az pedig már a saját belemagyarázott "hisztim", hogy akár egy táncról, akár bármi egyébről van szó, én egyedül fogom végigücsörögni a sarokban az estét partner nélkül. De ez ténylegesen csak az én önzőségemről szól (hogy jól akartam érezni magam a párommal), így ezt a részét igyekszem elengedni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!