Túl sokat kérek? Tényleg én vagyok a hisztis?

Nézd, én sose kezdenék olyan sráccal aki nem akar az életem része lenni. Mert nem akar, hozzád tartoznak a családod, a barátaid. Párom az elejétől kezdve örömmel jött minden családi programra, vagy baráti találkozóra. Mivel szeret ezért érdekli a környezetem is, velem akar lenni. Egy kapcsolathoz ez is hozzátartozik.

Volt ilyen, hogy észrevettem eg exem esetében, hogy nem szívesen találkozok a családjával. Hamar el is maradtunk, szerintem ez fontos dolog. 24/N

Én társasági ember vagyok, a párom inkább magának való. Én elfogadtam ilyennek, nem várom el, hogy társaságba járjon velem, mert TUDOM, hogy nem érezné jól magát. Mivel szeretem őt, nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni. Én vagyok az, aki szereti a társaságot, és nem akarom rákényszeríteni a saját értékrendemet.

Nálunk működik problémák nélkül, én simán megyek nélküle társaságba és jól érzem magam, ő meg elvan a saját világában addig, nincs ebből konfliktus. Volt már, hogy ő is akart velem jönni valamilyen programra, természetesen nem kergettem el, örömmel vettem. De ezt Ő AKARTA.

Én teljes mértékben megértem őt, hogy egy introvertált embernek nehezére esik elviselni egy nagyobb társaságot hosszabb ideig, ő ebben a helyzetben szorong! És én nem várom el tőle, hogy miattam szorongjon! Ha valakit szeretek, hogyan is akarhatnék neki rosszat?

Nem erőltetném, hogy jöjjön. Felnőtt nő vagyok, megbeszélem vele, hogy nekem ez fontos, ott szeretnék lenni és semmi gond, ha ő nem jön velem. Még azt is megígérném, hogy csöndbe fogok hazajönni és nem verem fel a házat, nem fogok beállni mint az atom, és reggel találkozunk. Pusszantás, taxit hívnék és ellibegnék.

Ennyi.

Nem erőltetem rá az akaratom.

Nem csak hisztis vagy, hanem önző is.

"Én mindig azt gondoltam, hogy egy kapcsolatban ez is benne van. Hogy boldoggá akarom tenni a másikat."

Érdekes. Akkor miért ne hagyod, hogy azt csinálja, amit élvez?

# 4: nem tudom, mi lehet akkor a gond, de akkor sem tartom jó ötletnek, hogy olyasmit erőltetsz, amihez neki semmi kedve.

Nekem az az idő számít, amit együtt, kettesben töltünk, azt igyekszem a lehető legtartalmasabbá tenni, ezen felül pedig mindkettőnknek megvan a saját élete.

Az exemmel egyébként pont azért romlott meg a kapcsolatunk (többek között), mert mindketten társasági emberek vagyunk, csakhogy egy idő után már CSAK társaságban léteztünk együtt, megszűnt a kettesben töltött idő. Barátokkal jártunk nyaralni, szórakozni, de valójában csak látszat volt, hogy mi párként veszünk részt a közösségi életben, mert a kapcsolat belül üres volt... kettesben nem tudtunk mit kezdeni egymással.

Sokkal többre értékelem a mostani kapcsolatom, ahol (jóval) kevesebb a közösségi élet, de az egymással töltött idő viszont minőségi.

Nekem már egyáltalán nem fontos a kapcsolat kifelé történő megélése, meg hogy társaságban ne legyek egyedül. Inkább társaságban legyek egyedül, mint a kapcsolatomban.

Én a helyedben nem járnék olyannal, aki "rühelli" a barátaimat és a családomat, akiket szeretek. Nem azt mondom, hogy rajongani kell értük, de az a minimum, hogy nem sértegeti őket. Továbbá, hogy úgy néhanapján azért elkísér a társaságba.

Enélkül nehéz lesz a kapcsolatot tovább folytatni.

27n

Én se szívesen mentem eleinte párom társaságába. Nem azért, mert utálom őket, hanem mert idegenek voltak. Konkrétan a családi ebédek elől is leléptem eleinte, mert gyűlölöm az ilyesmiket.

Párom megértette, szülei is megértették, aztán szépen lassan MAGAMTÓL kezdtem el ezekre járni. Ma már majdnem mindenhova megyek vele, ahova lehet. És látszólag én is társasági ember vagyok, vannak barátaim, gyakran mászkálok el, de ők az ÉN társaságom, akiket már ismerek, szeretek, megszoktam őket. Párom ismerősi köre, rokonai idegenek voltak eleinte, és kellett idő, hogy megszokjam őket. Én egyszerűen ilyen vagyok, és szerintem párod is.

Tényleg ne erőltesd, mert csak ellenállást szül benne a dolog, veszekedések, viták lesznek...stb. Ha nem kedveli őket, akkor meg pláne ne erőlködj. Miért akarod, hogy olyan társaságban legyen, ahol nem érzi jól magát és ez az arcára van írva? Egy ilyen "kísérő" talán jobb lenne?