Férfiként kérdezem a többi srácot, hogy ti tudnátok valóban örülni, ha a csajotok előállna egy "meglepetés babával"?

Mi voltunk ilyen helyzetben. Közös megegyezéssel a nem túl biztonságos naptármódszert választottuk, lévén a gumit mindketten utáljuk, hormonálisan pedig orvosi okból már nem védekezhetek (korábban gond nélkül szedtem, de már tilos).

Előre megbeszéltük a párommal, hogy ha becsúszik a baba, akkor közösen átbeszéljük és döntünk, hogyan tovább. Becsúszott.

Az első az ijedség volt, mindkettőnk részéről, aztán apránként felváltotta a tervezgetés, és már-már örülni is tudtunk neki. A párom büszkén mutogatta az ultrahang-képet, lelkesen simogatta a pocakom, a baba nevén gondolkodott...

De aztán végül a sors másként döntött, a magzat súlyos beteg volt, meg kellett szakítani a terhességet. Veszteségként éltük meg, még így is, hogy nem volt tervezett.

Összességében a terhesség csak megerősítette a kapcsolatunk, még így is, hogy végül nem született meg.

Én nő vagyok, de nem tudok azonosulni ezzel a habzó szájú véleménnyel, ami itt megy. Szerintem igenis hálás dolog, hogy nőként akárki akármit mond, én dönthetek arról végső soron, hogy lesz gyerek vagy sem. Az én akaratom ellenére semmiképp nem történhet.

Engem ez férfiként elborzasztana, hogy nincs beleszólásom, akkor se ha "van",

Szóval szerintem nőként legyen már bennem annyi felelősség, hogy megkérdezem a barátomat, hogy ő mit akar, és ha határozottan nem akarja, mi több ezt előre tudtam, akkor nem szülök csakazért is a nyakára. Mert persze le fog lépni, és járhatok én bíróságra, hogy kierőszakoljam a gyerektartást, ami kb 20 ezer forint? Hűha, az aztán ki fog segíteni, amikor ott állok egyedül, egy gyerekkel, és minden felelősség rám szakad... És ez kinek lesz rossz? Annak a gyereknek. Ezt nem értik meg a nők szerintem. Nem magukkal, hanem a kölyökkel bacnak ki.

Rengeteg férfi van, aki szeretne babát, ne azokra erőszakoljuk már rá mindenáron, akik menekülnek előle, és próbáljuk lenyomni a torkukon, hogy örüljél már neki, hisz te csináltad...

És nem mellesleg én nőként se akarok gyereket...

Egy kapcsolatban mióta a nő dönt arról hogy akar e gyereket vagy sem?

Miről beszéltek hogy márpedig egyik vagy másik fél feladata a védekezés. Könyörgöm, kapcsolatról beszélünk. (jó esetben, de tételezzük fel hoyg igen)

Nem az a lényege - bocs javítsatok ki ha 30 éves fejjel máshogy van - hogy KÖZÖS döntést hoz a két fél, KÖZÖSen védekezik, KÖZÖSen oldja meg a problémákat, KÖZÖSen vállal gyereket.

Tök mindegy hogy óvszerről van szó vagy tablettáról.

A nő nem vehet óvszert és a pasinak minden alkalommal nyelvnyújtogatva be kell mutatni hoyg én bizony bevettem a tablettát? Hol a bizalom emberek? Ne hárítsuk már át a felelősséget egymásra.

Mellesleg a tablettáról hagyjuk már a szélsőséges beledöglök, meghalok történeteket, persze biztosan van akinél előfordul, de ne általánosítsunk. 15 évig szedtem és nagyjából annyi bajom volt tőle hogy babaarcom lett és 1 hét helyett 3 napig menstruáltam. Ha valaki szarul van tőle, ne szedje, ha a párja nem érti meg, sosem volt a párja.