Valóban én gondolom ezt rosszul? Más pároknál ez hogy működik?

Elsősorban azokhoz a párokhoz szól a kérdésem,akik még nem élnek együtt,tehát mindketten szülőkkel élnek otthon.

Nos,mi 4 éve vagyunk együtt,mindketten 22 évesek vagyunk.Elég fiatalon jöttünk össze,na nem mintha most öregek lennénk :))

Már nagyon-nagyon szeretnénk összeköltözni,de én még tanulok,és 2 évem hátra van az egyetemből.Amíg nem tudok anyagilag önállósodni,addig nem akarok elköltözni itthonról.Párom már dolgozik.

Mivel külön élünk,így úgy oldjuk meg az együttléteket,hogy egyik hétvégén én megyek hozzájuk,a másikon a párom jön hozzánk.Hétközben nem,vagy csak nagyon ritkán tudunk találkozni.

Páromnak van egy nővére és egy bátyja,ők már nem élnek otthon,de a nővére minden hétvégén haza jön a párjával,a bátyja pedig napi szinten látogatja a szüleit.

Azt tudni kell,hogy nagyon jó a kapcsolatom a családjával,szeretek velük lenni,minden évben csak úgy megyünk nyaralni hogy közösen a nagy család,kettesben még sosem voltunk,ezen kivül vannak egyéb programok mint ugye karácsony,szülinapok,névnapok,disznóvágás,Húsvét,1-2 kirándulás,a testvéreivel együtt szoktunk menni bulizni.

Pénteken este ha megyek,általában ekkor érnek haza a nővéréék.Ilyenkor "le kell ülni" beszélgetni.Azzal nincs bajom,hogy leülünk beszélünk egy kicsit,mindenki elmondja mi van vele stb.Én utána már szeretnék a párommal lenni kettesben,de "nem lehet",mert ott kell ülni.Hétvégén is ez így szokott menni,ha mi szeretnénk félre vonulni,mivel nem tudtunk együtt lenni a héten,akkor jajj a családdal kell lenni megint.Ne értsetek félre,mint írtam szeretek velük lenni,de ez nekem kicsit sok.Nem tudom hogy most én gondolom ezt rosszul,vagy igazam van ebben,de nem szeretem ezeket a muszáj a családdal lenni.Egyrészt a 2 testvére egész héten a párjukkal tudnak lenni mert együtt élnek,mi nem.Mint írtam elég sok a közös program is.Nővére szinte minden héten haza jön.Ráadásul vasárnap már nem is tudunk együtt lenni,mert nekem is dolgom van itthon,illetve tanulok,párom pedig edzésre megy,ez elveszi majdnem az egész vasárnapot,és csak az este marad már belőle.

Most szombatra is kitaláltuk a magunk kis programját,ahova nyilván el is fogunk menni,de a nővére illetve az Édesanyja már kérdezte mikor érünk haza,mert otthon pakolni kell.Szívesen segítek én is egyébként,bármit megcsinálok náluk,de ez megint olyan érzés nekem,hogy be akarják osztani az időnket.

Emiatt már össze is vesztünk a párommal nem egyszer,mert amikor ezt szóvá tettem neki,mondta hogy igen azért van amiben igazam van,de ettől függetlenül a családja mellé állt nyilván,és azt mondta hogy nem tud mit tenni,amíg otthon él el kell ezt fogadni.Sajnos tudom.

Most gondolom egy hárpiának tűnök,aki el akarja szakítani a párját a családjától,de erről szó sincs!Sokszor tényleg összeül a család és beszélgetünk,sőt az elmúlt hétvégék szinte csak erről szóltak,a karácsony,szilveszter,szülinap,névnapok miatt.

Érdekelne,hogy ez más pároknál hogy megy?Lehet tényleg én gondolkozom rosszul?