Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Miért érzem azt, hogy mindenki...

Miért érzem azt, hogy mindenki utál a családomból vagy akár az utcáról? Bárkiről ezt gondolom :/

Figyelt kérdés

Gyerekkorom óta zárkózott vagyok, sosem tudtam a szüleim előtt sem megnyílni és felszabadult lenni. Gyakran piszkáltak, bántottak szavakkal, pedig egy szorgalmas gyerek voltam jó eredményekkel és a házimunkában is igyekeztem segíteni. Nem buliztam szét magam, csak néha néha jártam el és a megbeszélt időpomtra mindig hazaértem. Jah és soha nem ittam :) a bulikon nálam csak a víz vagy a kóla jöhetett szóba :)

Szóval gyakran piszkálódtak, emiatt olyan szorongásaim lettek, hogy azt képzelem mindenki utál. Ebbe a mindenkibe tényleg mindenki beletartozik. Akár a legkedvesebb munkatársam is, akár valaki a buszról aki nem ismer, vagy a családtagjaim, és akár ti is, vagx az utcán sétáló emberek.

Gyakran álmodom anyukámról is, hogy bánt, leginkább azóta, hogy elköltöztem. A költözésnél is az utálatot éreztem sajnos a büszkesége helyett. Nem büszke volt, hanem tiltani akart, haragudott, bünbaknak, hálátlannak nézett. Sosem tudtam vele jókat beszélni.

Most amikor néha hazajárok nem azt érzem, hogy a régi otthonomban a legszűkebb családomban felszabadulhatok, hanem mintha idegeneknél lennék egyszerűen szorongok. Mindez "otthon" történik velük, és borzasztó.

Még ha azt is mondja anyu, hogy nem haragszik semmiért, ez akkor is belém ivódott, mert minden egyes nap amíg otthon laktam, ezt a szorongást, utálatot éreztem, és ez kihat a mindennapjaimra és a viselkedésemre.

Hogyan lehetne ezen segíteni? Más is van így?


22N


2015. febr. 18. 06:21
1 2
 1/11 A kérdező kommentje:
Jah és állandó megfelelési kényszerem van, ha valamit jól megcsinalok, akkor is azt érzem, hogy mi van ha nem jó, mert azt én csináltam.. :/
2015. febr. 18. 06:23
 2/11 anonim válasza:

2 lehetőség van.

Vagy valóban így van, vagy te vagy nagyon elcseszve.

2015. febr. 18. 07:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 anonim ***** válasza:

Ilyen hosszan beléd rögzülő gondolatokon, szokásokon nehéz változtatni, de az első, legfontosabb lépést, a felismerést már megtetted! Leginkább a pszichológust javasolnám, ő szakemberként sokat tud neked segíteni, de ha valamiért erre nincs mód, akkor próbáld meg építeni az életedet, töltsd meg téged szerető és az önbizalmadat erősítő barátokkal, hidd el, sokat jelent!

És sose add fel, bízz magadban, a jövőben!

2015. febr. 18. 07:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 anonim ***** válasza:
Vajon miért nem alakulhatott ki az anyukáddal egy bensőséges kapcsolat? Ha családon belül divat az élcelődés ami valójában frissen tartja a gondolkodást és az egymás között lévő kapcsolatrendszert akkor az természetesnek mondható. Min szoktál megsértődni? Mik az elvárásaid egy otthonnal kapcsolatban?Reálisak,megvalósíthatóak az elvárások? Mit tudsz hozzáadni,hogy te is jól érezd magad benne?Valóban utálat lehet köztetek? Amikor elesettnek érzed magad vagy segítségre szorulsz akkor ki segít neked? Mi váltja ki a szorongásodat? Tudtok beszélgetni az anyukáddal?
2015. febr. 18. 07:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 A kérdező kommentje:

Nem szoktam megsértődni, inkább magamba burkolózok. Megtanultam, hogy sétődöttséggel semmit nem érek el, és hogy nekem olyat nem lehet tenni, hogy sértődöm, mert én mondjuk egy senki vagyok.


Az otthonnal kapcsolatos elvárásaim? Ezt hogy érted? Nyugodt légkör, szeretet, azon kívül rend, tisztaság,stb.

Most, hogy külön lakom, azt adom hozzá, hogy én magam ellátom ezeket, és otthon is szívesen takarítottam és viselkedtem jól.

Nincsenek nagy elvárásaim, sőt egyáltalán nincs, csak ezek az alap dolgok, amik fontosak voltak anyukámnak is.


Ha elesett vagyok, segítségre szorulok, akkor nem szólok senkinek, magamra számíthatok, mert úgy érzem, hogy mást úgysem érdekelne. Ha nagyon kellene mégis egy személy, akkor a páromnak mesélem el.


Beszélgetünk néha anyukámmal, de csak felületesen.

Amióta elköltöztem, már másabb a hangneme velem (olyan semleges, pozitív irányba) bár a pozitív az túlzás.

De furcsa vele beszélgetni, nem szabadulok fel, és ő sem, mert sosem beszélgettünk amíg otthon laktam.


Állandóan a hajtás volt otthon. Sosem beszélgettünk semmiről.

2015. febr. 18. 07:47
 6/11 anonim válasza:
Ha ilyen gondjaid vannak menj egy szakemberhez, aki segít. Egyedül szinte lehetelten kimászni ilyen helyzetből. A családállítás is jó lehet.
2015. febr. 18. 08:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/11 A kérdező kommentje:
Családállítás? az mi?
2015. febr. 18. 08:57
 8/11 A kérdező kommentje:
Családalapítás?
2015. febr. 18. 09:11
 9/11 anonim válasza:
A családállítás egy terápiás módszer. Van egy képzett vezető, az állító, akinek van egy problémája és vannak résztvevők, akik az állítónak bármilyen problémáját le tudják modellezni. Nagyon sok választ kap a probléma gyökeréről. Változást is elindít. Olvass utána: Hellinger családállítás.
2015. febr. 19. 22:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 anonim válasza:
Pszichológus is tud segíteni, de oda sokat kell menni.
2015. febr. 19. 23:05
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!