Miért érzem azt, hogy mindenki utál a családomból vagy akár az utcáról? Bárkiről ezt gondolom :/

Gyerekkorom óta zárkózott vagyok, sosem tudtam a szüleim előtt sem megnyílni és felszabadult lenni. Gyakran piszkáltak, bántottak szavakkal, pedig egy szorgalmas gyerek voltam jó eredményekkel és a házimunkában is igyekeztem segíteni. Nem buliztam szét magam, csak néha néha jártam el és a megbeszélt időpomtra mindig hazaértem. Jah és soha nem ittam :) a bulikon nálam csak a víz vagy a kóla jöhetett szóba :)

Szóval gyakran piszkálódtak, emiatt olyan szorongásaim lettek, hogy azt képzelem mindenki utál. Ebbe a mindenkibe tényleg mindenki beletartozik. Akár a legkedvesebb munkatársam is, akár valaki a buszról aki nem ismer, vagy a családtagjaim, és akár ti is, vagx az utcán sétáló emberek.

Gyakran álmodom anyukámról is, hogy bánt, leginkább azóta, hogy elköltöztem. A költözésnél is az utálatot éreztem sajnos a büszkesége helyett. Nem büszke volt, hanem tiltani akart, haragudott, bünbaknak, hálátlannak nézett. Sosem tudtam vele jókat beszélni.

Most amikor néha hazajárok nem azt érzem, hogy a régi otthonomban a legszűkebb családomban felszabadulhatok, hanem mintha idegeneknél lennék egyszerűen szorongok. Mindez "otthon" történik velük, és borzasztó.

Még ha azt is mondja anyu, hogy nem haragszik semmiért, ez akkor is belém ivódott, mert minden egyes nap amíg otthon laktam, ezt a szorongást, utálatot éreztem, és ez kihat a mindennapjaimra és a viselkedésemre.

Hogyan lehetne ezen segíteni? Más is van így?

22N