Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Akik hűségesek a párjukhoz, azoknak meg sem fordul soha a fejükben, hogy milyen lenne mással? * Volt, aki fiatalon találta meg a társát?
Fiatal vagyok, de úgy érzem megtaláltam az Igazim és eddig nem volt gondom a hűséggel sem soha, mert mindig még a lehetőségét is elkerülöm a kísértésnek.
Azonban mostanában néha bepánikolok, hogy nem próbálhatok ki soha olyan dolgokat, amik egy párkapcsolatba nem férnek bele.
Lehet úgy is fogalmazni, hogy "nem éltem ki magam", bár utálom ezt a szöveget, de valami hasonlót érzek.
Nem vagyok bulizós, se társasági ember, soha nem is voltam és semmiképp nem akarok félrelépni, mert nem fér össze az elveimmel, pláne mondjuk esküvő után. Szeretnék kivétel lenni és mindent jól és példaértékűen csinálni, hogy majd azt mondhassam a gyerekeimnek, hogy "a világ nem olyan szörnyű és igenis vannak kivételek, akik nem csalják meg egymást".
Másnak is vannak ilyen gondolatai, vagy ez már rég rossz, ha eszembe jut? Ti hogy kezelitek az ilyen gondolatokat? Mit tegyek, hogy ne érezzem azt, hogy kimaradok dolgokból?
*Elsősorban szexre gondolok és ehhez kapcsolódó élményekre, flörtökre, nem pedig mással kipróbálni a párkapcsolatot, mert a mostaninál jobbat szinte nem is kívánhatnék.
Előre is köszönöm a választ.
Nem tudom, hogy érdemben nyilatkozhatok-e, de én 20 évesen találtam meg az Igazimat, évekkel ezelőtt (bár még most is fiatal vagyok:)).
Alapjáraton azt mondom, hogy előfordulhat ilyen érzés, de szerintem nálad ez egy kicsit túlzás. Pl. ez:
"...és semmiképp nem akarok félrelépni, mert nem fér össze az elveimmel, pláne mondjuk esküvő után."
Ez nem túl biztató a jövőre nézve, mert olyan, mintha már most keresnéd a kibúvót a jövőbeli megcsalásokra ("Nem voltunk még házasok".)
Amúgy ez a "kiélés" dolog szerintem baromság, mivel ha tényleg olyan igazi a kapcsolat, akkor mindent megélhetsz a pároddal is, amit mással megélhetnél, akármit. Nem is igazán értem, hogy mi az, amire írtad, h "nem férne bele egy párkapcsolatba".
23 éves vagyok, párom 29. 3,5 éve vagyunk együtt.
Nagyon szeretjük egymást, nagyon jó a szexuális életünk és csomó dolgot kipróbáltunk már, amit szerettem volna, úgyhogy nem ebből fakadnak ezek a gondolatok.
Egy hosszú komoly kapcsolatom volt előtte és utána egy rövid szexkapcsolat. Neki is ugyanez.
Másik ember például nem fér bele egy normális párkapcsolatba (maximum a nyitott kapcsolatnál, de ez nem az).
15 évesen jöttem össze a barátommal,most is vele vagyok.
Én 20,ő 23 lesz.
Egyszer-kétszer talán én is bepánikoltam emiatt,amiket te is felsoroltál.Hűséges vagyok/voltam,nincs velem gond,nem is akarom megcsalni.
Csak néha nekem is eszembe jutott,hogy mi lett volna ha nem őt választom,hanem egyedülálló maradok és megpróbálom "kiélni" magam.Rossz érzés belegondolni,hogy mi lenne,ha ő nem lenne nekem.Szóval inkább kerülöm ezeket a gondolatokat,mert sokkal rosszabb lenne,ha nem lehetnék vele.
Igaz,nem voltam még mással,de nem is akarok,őszintén szólva talán furán hangzik,de nem is vágyom más férfiakra,én jól érzem magam a párommal és ő is velem.
Szerintem nem maradunk ki dolgokból,mert igaza van az előző válaszolónak,hogy bármit kipróbálhatsz a barátoddal szégyenérzet nélkül.
Számomra jobb így az igazi mellett,akit szeretek,mintsem egyedül legyek,hogy bármit kipróbálhassak idegenekkel.
Nekem sosem fordult meg a fejemben, milyen lenne mással bármi, amikor minden rendben volt a kapcsolattal, akkor gondoltam már ilyenekre, mikor a szakítást fontolgattam egyben, mert nem mentek már jól a dolgok.
Maximum fantázia szinten van néha, hogy gondolok erre-arra, de igazából nincs bennem különösebb vágy a megvalósításukra, egyáltalán nem érzem, hogy bármiből kimaradnék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!