Létezik olyan, hogy a párom függője vagyok? Baj-e ez? Megoldódik idővel?

ugyanannyi ideje vagyok együtt a barátommal, mint te, és ugyanez volt a problémám, kivéve, hogy az elején nekem nem volt igényem ilyesmire... nagyon nehéz, de szuper, hogy belátod, mennyire irraiconálisak ezek az érzések, hidd el, sokan kiverik a hidztit és nem értik meg, mennyire nem jogosak ezek az önző, kisajátító igények. csak azt tudom mondani, amivel én biztatom magam... erősíteni kell az önérzetedet, az énhatáridat, hogy te egy különálló, független ember vagy, és még ha teljesítené is, hogy veled foglalkozik folyamatosan, rossz vége lenne... 1, idővel tuti besokallna 2, ha neki is jó lenne úgy, akkor teljesen bezárnátok egymást, ilyen függőségben nem lehet kiteljesedni, elvesztenéd a személyiséged, a baráti kapcsolataidat... és mi van, ha szakít veled vagy neadjisten meghal? akkor összedőlne a világ számodra, ezt pedig nem akarhatod.

nálunk nagyon sokáig ment az, hogy barátim kielégítette ezt az önző igényemet, és kb. 2hónapja bukott ki egy jó nagy konfliktus, hogy neki nem jó így, de nem merte elmondani... szóval vigasztaljon eu, én jó ideig megkaptam ezt, amire te is vágysz, és azt hittem, boldog vagyok, de állandóan szorongtam, mert olyan szintű eufória-érzés volt vele lenni, hogy konkrétan szenvedtem nélküle, semmi más nem érdekelt, értéktelennek éreztem magam. NEM érte meg ez, hogy ki legyenek elégítve az igényeim. azóta változtattunk, többet foglalkozik magávla, én pedig kicsit visszavettem a lelkesedésemből és a rajongásomból az irányába, hagyok neki teret, és egyre jobban érzem magam én is, ahogy csökken a függőség, kevesebbszer gyötör már a szorongás, önállóbbnak érzem magam, és nem rettegek már annyira attól, hogy mi lesz, ha egyedül maradok... és persze barátomnak is érdekesebb vagyok így, hogy nem tapadok rá folyton.

ha szeretnél beszélgetni erről, írj, nagyon átérzem a problémád.

23n