Lehet ebből még később probléma, vagy megoldódik, összecsiszolódunk?

Azzal a kérdéssel fordulnék hozzátok,hogy szerintetek probléma-e az hogy úgy érzem(ez most beképzeltnek fog hangzani) túl okos vagyok hozzá képest...ami még igazán nem is zavarna,csak az hogy nem is vágyik semmilyen tudásra...nem tudom rávenni hogy elmenjünk egy színházba,vagy egy múzeumba...nem érdekli semmilyen dokumentumfilm...nem szeret könyveket olvasni...de még csak semmilyen sportot sem néz,mint a többi férfi,még az olimpiát se nézte,amit én végigdrukkoltam...nekem érettségim lesz idén,aztán tovább szeretnék tanulni,ő mindenféle felmentéssel meg bukdácsolással jutott el a 10.osztályig,azóta dolgozik(fizikai munkát végez).Eddig azt próbáltam magamban erőltetni hogy ez engem egyáltalán nem zavar,de most kicsit úgy érzem hogy talán mégis...meg hogy ez később talán még probléma lehet...meg még az is zavar hogy nagyon hanyag a környezetével és az egészségével szemben...vastagon áll náluk otthon a por mindenhol,a törölközők dzsuvásak,a mikró,hűtő kajamaradékos,a mosogató mellett penészes,a szőnyegek szintén nagyon koszosak,meg a fürdőszoba is förtelmesen néz ki...mondjuk 3an laknak együtt férfiak(az apjával és az öccsével él) és hármojuk közül talán még ő az egyetlen aki tesz ott valamit a környezetért,de az a fő bajom,hogy nagyrészt őt is hidegen hagyják ezek...az egészségen meg azt értem hogy ameddig nincsen valami nagyon komoly baja nem hajlandó semmilyen orvoshoz menni...mondjuk fél is tőlük(különösen a fogorvostól,attól retteg)de könyörgöm nagyon durván lyukasak a hátsóbb fogai,és hiába magyarázom hogy előbb-utóbb úgyis muszáj lesz elmennie,mert visítani fog,olyan fájdalmai lesznek,de akkor már nagyon késő lesz,most még viszonylag jól megúszná a dolgot,de egyszerűen retteg,konkrétan remeg ha szóbahozom a témát,vagy nagyon ideges lesz...meg vérnyomás bajai is voltak régebben,2 éve nyáron majdnem elájult annyira rosszul volt(tényleg nem sok kellett hozzá) de nem volt hajlandó orvoshoz menni,mert azt mondja jól van...issza naponta a kávékat meg azt a szar energia italt is hiába szólok...meg még az is ahogy felnevelték...sosem nyaraltak,nem tartottak születés- és névnapot valamint karácsonyt sem igazán,maximum annyi volt a karácsony(még most is az) hogy csinálnak sok rántott halat krumplisalátával és ennyi...se díszek,se fa,se hangulat,semmi...így nehéz kicsit rávezetnem arra hogy hogyan működnek ezek,mert ő feleslegesnek érzi ezeket(pl minek ajándék?majd megveszem én ami kell nekem stb)...mindezek ellenére ő nagyon jó ember,ha nem a legjólelkűbb akkor semmi...mindenkinek mindenben segít első szóra,és nem vár érte viszonzást...polgárőrködik sokat,rendőrökkel is kijár járőrözni(ha valaki nem tudná ez teljesen önkéntes munka) oldalakon keresztül dícsérhetném,de gondolom nincs sok időtök :D mindenesetre én vagyok a világ legboldogabb embere mellette,folyton dícsér,nagyon szeret engem,folyton velem lenne,mindent megtesz azért hogy boldoggá tegyen,sosem néz más nő felé sem,nem dohányzik,nem iszik,szóval a világ legtökéletesebb barátja...tudom hogy az életét is feláldozná értem ha arról van szó,mert annyira szeret engem,és én is hasonlóan érzek...csak nem tudom...ezek a dolgok nem lesznek a későbbi életünk során zavaróak?ne foglalkozzak velük,majd összecsiszolódunk? egyébként ő 25 éves én 18 és 1,5 éve vagyunk együtt...más azt kérdezi hogy nem érzem-e soknak a korkülönbséget,de az imént leírtakból szerintem érthető,hogy nem érzem azt hogy mennyivel érettebb lenne nálam,sőtt...