Ti megbocsátanátok a párotoknak?

Mindenkinek nagyon köszönöm, aranyosak vagytok. Nem gondoltam, hogy vannak olyan emberek akik idegenek problémáival ennyire foglalkoznak és segíteni próbálnak. Igazi jó emberek is vannak ezen az oldalon. Ment a zöld kéz mindeninek :*

Most hozott be a párom a munkahelyemre egy hatalmas csokor rózsát és hozzá egy borítékot. Nem fogadtam el. Azt mondtam, hogy otthon beszélünk. Letette a virágot a borítékot meg ketté téptem és ledobtam a földre a főnököm meg elküldte őt. Nemrég ment el, mindenki vígasztal... Fáj így látni őt de megérdemelte. A levelet még nem olvastam el de elfogom. Még nincs elég erőm hozzá.

Igen :/ és nagyon kezdem sajnálni... Csodálatos embernek hittem és ezt soha nem néztem volna ki belőle, hogy megcsal... De csalódni kell, hogy jobban szerethessünk. Már csak ha belegondolok, hogy mi lesz akkor, ha hazamegy és meglátja a lakást a cuccaim és a kutya nélkül. Nagyon féltem, de ha már elszántam magam erre a lépésre nem csinálom vissza...

Pontosan így fogom csinálni. A levélben meg annyi állt, hogy megérti, ha elhagyom meg gyűlölni fogom de ő ezt nem tudta magában tartani és tisztel annyira, hogy nem titkolja el. Tudja, hogy hibázott de többet soha nem csinálna ilyet meg stb. És, hogy nem tudná elviselni, ha elveszít, főleg ha mással lát, mert tudja, hogy fiatal vagyok és ilyenkor kōnnyebb tovább lépni egy kapcsolaton mint 40 évesen meg kōnnyen kapnék magamnak mást de senki nem fog úgy szeretni ahogy ő engem meg ilyenek. És ha mégis szakításra kerül a sor akkor a lakás maradjon nekem mert megérdemlem, és miatta lett ez az egész. Aztán meg, hogy mennyire szeret és a megismerkedésünket hozta fel meg a legboldogabb pillanatainkat írta le... És írta, ha elhagyom remélj egy olyan férfit találok aki mellett legalább annyira boldog leszek mint mellete és soha nem fog megbántani. És, hogy ő mindíg itt lesz és várni fog rám akár élete végéig is. Na miután elolvastam egyszerűen sírtam és nevettem. Tudom, ha szakítunk nem lesz ez így. Nem élek álomvilágban. Olyan érzésem van mint amikor 16 voltam és ahogy elképzeltem egy kapcsolatot. Olyan kis naívan. :) aranyos volt de egyben szomorú is. Látszik rajta, hogy nagyon meg van törve... Megérdemli, még húzom az időt. A barátnőm azt tanácsolta, hogy menjünk el csajokúl bulizni. Nem tudom menjeke... Semmi hangulatom

Hát igen. Ez engem is zavar, félek nehogy baj legyen, ha miattam lenne valami baja én abba belezakkannék. Nem tudom nélküle elképzelni az életem. Ugyanakkor ott van a női büszkeségem, hogy nehogymár még én kérdezősködjek, hogy hogy van. De talán ez lenne a legjobb...