Ti megbocsátanátok a párotoknak?

24-es vagyok. Most jól értelmezem, hogy azt hiszitek, én vagyok a kérdező párja? :D Mert, ha igen, akkor nyugodjatok meg, nem én vagyok az :) Ez gondolom, a kérdezőnek is könnyen lejöhet a fogalmazásmódomból, mert ritkán egyforma 2 ember szójárása... Másrészt meg egy nőből ki is nézném, hogy ilyet trükközne, hogy gyakorin nyomoz, aztán meg maga mellett beszél más nevében, de valljuk be, hogy a pasik nem ilyen furmányosak :) Egyébként azért, mert valaki felnőttként gondolkodik, inkább megjavítani próbálna egy kapcsolatot, mint eldobni és esetlegesen volt már hasonló helyzetben és az alapján tapasztalatból teljesen más véleménnyel van a felvázolt helyzetről, még nem kell trükközésre gondolni. Igen, vannak olyan emberek, akik úgy vannak vele, hogy ha kilyukad a bicikli kereke, akkor be kell ragasztani, nem azonnal újat venni. Vagy másik példával élve, ha lehorzsolod a könyököd, akkor ugye, hogy nem vágod le tőből a karod és varratsz fel magadnak egy másikat, hanem begyógyítod a sebedet...

ja és bizalom: igen, az valóban nagyon nehéz! Rohadtul!!! Főleg az első pár hónapban, sőt nálunk kb 4-5 év telt már el azóta, hogy az megtörtént és azóta is sokszor előfordul, hogy féltékenykedek, holott tudom, hogy a férjemnek az a 3 nap, amikor azt hitte, hogy vége, az olyan trauma volt, hogy többször nem fogja megtenni, vagy legalábbis csak akkor, amikor a következmény már nem érdekli. Akkor meg már úgyse fog számítani. Én még embert annyira szenvedni nem láttam, mint őt az alatt a 3 nap alatt. Anyámmal alapból szóba se áll, de akkor 3 napig óránként hívta fel és könyörgött neki, hogy beszéljen velem, győzzön meg, hogy szeret engem és nagyon sajnálja. Idővel vissza lehet nyerni a bizalmat.

31. Ja, csak egy megcsalás nem egyenlő azzal, hogy kilyukadt a bicikli gumija, amit javítgatni kell, hanem, hogy kb. totálkárosra tört és ki lehet dobni!

Hát, akkor neki lényegében több gerince van, mint a férjemnek volt, mert ha őt nem hívja fel a lány, akkor igazából ki se derült volna... Ő magától nem mondta volna el. Én tényleg azt tudom tanácsolni, hogy hagyjad, szenvedjen csak, még egy kicsit tarts ki, játszd el nagyon komolyan, hogy vége, aztán pár nap múlva fogadd vissza úgy, hogy azt mondod neki, hogy nem vagy biztos a döntésedben, de majd alakul. Az persze minimum elvárható, utána is sokáig teperjen, halmozzon el törődéssel, figyelemmel, hogy te is meg tudj bizonyosodni róla, hogy valóban nagyon szeret téged és bánja. De büntetni, sokáig bántani nem szabad. Ugyan ilyen helyzetbe te is kerülhetsz, még akkor is, ha most el sem tudod ezt képzelni. Egy pillanat műve az, hogy rosszul döntsön az ember... Igazából szerintem a szívedre hallgass, ne azokra, akik itt össze-vissza fröcsögnek, mert ők nyilván nagyon okosak és magabiztosan és jó nekik úgy, hogy fekete-fehérben látják a világot, de azt meg te tudod a legjobban, hogy mit veszíthetsz, ha meg se próbálsz túllépni ezen az egészen és helyre hozni a kapcsolatot. És azért meg tényleg le a kalappal előtte, hogy bevallotta! Ezek szerint nagyon nagyon szégyelli magát, méghozzá annyira, hogy magában se tudta tartani, kénytelen volt bevallani. Ilyen nagyon ritkán van! Tényleg inkább lebukással szokott az ilyen kiderülni, mint őszinteséggel. Butaság volt itt megkérdezni, hogy mit csinálj, mert mások nem tudnak erre jó választ adni. Én is úgy adok tanácsot belegondolok abba, hogy nekem megérte-e, de ahhoz alapot ad az, hogy én tudom, milyen ember a férjem, és tudom, hogy mennyire teper még azóta is. De a te párodat nem ismerem, se a kapcsolatotokat. Nekem anno mindegyik barátnőm azt mondta, hogy hülye vagyok és hogy ennek a kapcsolatnak már semmi jövője. Van olyan barátnőm, aki azóta nem is köszön a férjemnek... De hát kérdem én, hogy igazuk lett? Nem. Pedig ők sokat tudtak a kapcsolatunkról, nem úgy, mint akik itt válaszolnak neked. Szóval ez egy olyan dolog, hogy bármennyire szeretnéd és remélted azt, hogy valaki ír itt valami olyan világmegváltó dolgot, amitől egy csapásra ez a problémád megoldódik úgy, hogy többet eszedbe sem jut, a szomorúság és az erőtlenség és kilátástalanság egy csapásra elillan belőled, ez nem fog megtörténni. Senki nem tudja, hogy ebben a helyzetben mi lenne a leges legjobb megoldás, egyedül te tudhatod!

34. Nem, nem olyan! Egy kapcsolatban a totálkár az az, amikor minimum az egyik már nem szereti a másikat... Itt pedig úgy tűnik, hogy erről szó nincs.

Itt csak arról van szó, hogy az egyik jobban szereti a másikat, szinte rajongásig (ez látszik a kérdezőről), a másik meg ezt kihasználja, pláne majd ezután, ha ezt is elnézi neki..akkor mit nem? :D