Jogosan érzem ezt megalázónak?

Azert ez nem ennyire veszes, a nagyszuleim pl utaljak az apukamat, de folyamatosan kritizaltak, 16 eves koruk ota egyutt vannak anyuval boldogan:-))Mindig beszoltak neki, meg nem engedtek h ott aludjon, mindig volt vele valami bajuk....viszont, amikor apu nem hallhatta akkor azert elmondtak, h alapvetoen jo ember, mert nem iszik, nem dohanyzi,, nem nozik csak nehez vele beszelgetni mert a programozason kivul nem igazan erdekli semmi:-)))

Szoval lehet h semmi bajuk veled, csak van benned valami amivel ok nem tudnak aznosulni, nincs kozos tematok stb. A tegezes nem jelenti azt, h szeretik az ekbert, masreszt en a nagynenemeket a mai napig magazom:-)))

Engem szeret a ferjem csaladja, egybol befogadtak nekik ugyanis csak fiaik vannak es igy en lettem a lanyuk, de ennek is megvan a maga rossz oldala, ugyanis ok mindig jobban gudjak es ugy kezelnek mint egy 6 evest.

Szoval lehet h teged szeretnek csak nem mutatjak ki:-))

Egy orvosi műhiba miatt úgy születtem, hogy hiányzik a bal alkarom.

Persze tudom, hogy ez nem mindenkinek elfogadható, meg nem minden szülőnek mindegy, hogy hogyan néz ki a gyereke párja, és nyilván nem én vagyok az elképzelt ideál, de hát ettől még rosszulesett...:(

A szüleim feltétel nélkül elfogadtak, teljes értékű emberként neveltek fel, sosem kivételeztek velem emiatt, ha olyat csináltam, ugyanúgy járt a bünti mint bárki másnak...vannak barátaim, mindig is voltak és igazából egy boldog, szeretetteljes gyerek/tinikorom volt, ahol ez volt az első, igazi kijózanító pofon, hogy a világ nem feltétlenül csak szép és jó.

27/N

Én több év házasság után sem tegezem az anyósomat. Nem hiszem hogy ez valaha is változna. Pedig a lánya férjével tegeződnek:) Viszont ezzel szemben normálisan bánik velem. Nem tudom hogy kedvel e vagy sem, de nem érezteti.

Ha látványosan utálna? Nem hívnának családi eseményre? Őszintén szólva engem hidegen hagyna. Én úgy vagyok vele, hogy idegen embereknek akik úgymond kényszerűségből lettek rokonok (jelen esetben a fia engem választott), nem kell, hogy feltétlenül szeressék egymást. Egész egyszerűen nem mennék hozzá és ő sem jönne hozzánk, magyarul nem találkoznánk. Ennyi. Nem csinálnék ebből problémát.

Amúgy pl a férjem egyik lánytestvére nagyon utál engem, de magasról leszarom.

Téged miért foglalkoztat a dolog? Ne menj oda és kész. A párod csak megérti ezt, és találkoztok máshol. Emiatt ne dobd el a kapcsolatot, ha egyébként a párod szeret téged és rendesen bánik veled.

Ez változó, hogy ki mennyire tartja fontosnak a családot. Van aki, a párjával együtt annak a családjával is házasodik és viszont. Az ilyen esetekben általában sok a családi esemény, amin összegyűlik a család apraja-nagyja. Ha neked ez fontos, akkor jól gondold meg, hogy érdemes-e még több évet szánnod a párodra és a családjára.

Vannak olyanok is, akiknek tökmindegy milyen a párjuk családja, ha egyébként boldogok a párjukkal, mert nem nagyon találkoznak. Sőt vannak, akik örök haragban vannak anyóssal-apóssal, és nem is találkoznak velük egyáltalán, de egyébként a gyerekükkel jól vannak. Ha te el tudod képzelni, hogy nem jársz a párod szüleihez, de a fiukkal jól megvagytok, akkor szerintem semmi akadálya a dolognak.

Még az a kérdés, hogy a barátod mennyire ragaszkodik hozzájuk? Mert, ha nem tud leszakadni ott valószínűleg gondok lesznek...