Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Jogosan érzem ezt megalázónak?
3 év után még mindig idegenként vagyok kezelve a barátom családjában. Még mindig csókolommal kell köszönnöm, és előre be kell jelentenem, hogy mikor találkozok a barátommal. Nem használok náluk semmit. Otthon eszem, mosakszom mielőtt elindulok hozzá. Nekem ez megalázó, hogy még mindig idegenként vagyok kezelve, és csodálkoznak azon, hogy inkább nem jelenek meg így a családi eseményeiken. Hiszen kívülálló vagyok. -.-'
Másoknál pedig mit látok? Hogy ennyi idő után elfogadják és szeretik a lányt. Tegeződnek, meg úgy kezelik mint egy családtagot. Egyébként nem foglalkoztam ezzel mindaddig, amíg egyik "kedves" ismerősöm nem dörgölte az orrom alá a saját kis tökéletes életét. Igen, irigy vagyok, és ezt neki is mondtam, hogy mennyire irigylem ezért. Szerintem én is megérdemelném ezt a befogadottságot.
Ahogy telik az idő, egyre jobban kezdem őket nem kedvelni emiatt a rideg távolságtartás miatt. Kritizálni azt bezzeg tudnak. Felnőttek vagyunk mindketten a barátommal.
De ha csodálkoznak, hogy nem voltál semmi családi eseményen az nem arra utal, hogy szívesen látnának?
Ez az unokás dolog pedig tényleg gáz a részükről.. :S
Hiába pontoztátok le a 15#-öst, van abban valami, amit írt. Nagyszüleim se fogadták el aput, és ez elég erősen rányomta bélyegét az együtt töltött évekre. Aztán végül elváltak, mert egyiküknek se volt miért maradni.
És megmondom őszintén, nekem sincs ínyemre az olyan közösség, ahol képtelenek az elfogadásra, ellenben kritizálni és tudálékoskodni, ahhoz van ám kompetencia.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!