A párom smucig. Hogyan adjam ezt tudtára?

Fontos tisztázni azt, hogy mindösszesen fél éve vagyunk együtt, még nagy a szerelem, elég nagy az összhang majdnem minden tekintetben kivéve az anyagiakban. A párom 3 diplomás 30 éves férfi, aki most kezdett el dolgozni először. Ameddig nem volt munkahelye addig teljesen elnéző voltam azzal szemben, hogy mindig mindent felesbe fizetünk, illetve hogy én hívom meg a buszjegytől kezdve belépőkig, kajálásig...mindezt úgy hogy 21 éves vagyok és a fizetésemből épp hogy nullára ha kijövök. DE!!! én őszintén nagyon szívesen tettem ezt, mert örültem hogy segíthetek neki ennyivel amíg nincs fix keresete. Egész egyszerűen örömet okozott ha bármit is adhatok Neki. Őt a szülei mindig támogatták ( ami nekem már eleve fura ennyi idősen) és azt a pénzt se tudta beosztani, mert ment a bandázás a haverokkal, az élvezetektől sosem sajnálta a pénzt. Úgy voltam vele ez az ő dolga, nincs jogom számon kérni, így tehát nem várhattam el hogy rám is áldozzon abból a "kevésből" és az első fizetéséig adok határidőt hogy lássam hogy ha már megteheti (3x annyit keres mint én) mennyire lesz figyelmesebb ez ügyben. HÁT NEM LETT! Kicsit sem! Most már nem kell meghívnom ugyan semmire de ő az utolsó 1500 Ftos belépőt is számon kérte tőlem akár 2 héttel később is. Olyan is volt hogy mondta hogy szálljak be a szilveszteri bevásárlás árába (mondtam oks persze) és elkezdte számolni hogy mennyit fizessek, mert abból ettem, ennyi üdítőt ittam stb.... Azt hittem a pofám leszakad. Nagyon gáz volt. És ami a legjobban bántott hogy tudja hogy folyton forgatom a pénzt jobbra balra tényleg nagyon ügyesen jut is meg marad is a semmiből de előfordult egy darab ezresem maradt egész hétre és amikor meglátta a pénztárcámba megjegyezte hogy annyival még pont lógok neki (aztán láttam rajta hogy elszégyellte magát és úgy tett mintha csak viccelne de nem!)

Plusz infó, hogy a kapcsolatunk első két hónapjában szinte nálunk élt mert a suli miatt így volt kedvező neki, és azt hittem legalább ezt igyekszik meghálálni, de nem...

Fáj mert egy nagyon jó indulatú, okos, tényleg egy csodás emberre leltem benne de annyira kiábrándító ez a fajta zsugorisága hogy félek megundorodom tőle. Ezt nem akarom, mert minden más téren működik köztünk.

Tudom, hogy meg kell beszélnem vele, de sajnos gyáva vagyok, nem tudom hogy kezdjek hozzá, milyen helyzetbe hozzam fel úgy hogy ne bántsam meg és ne támadásnak vegye.

Hogy közelítsem meg ezt a kérdést? Volt valakinek ilyen tapasztalata??? Nagyon nem szeretném hogy csorbuljon emiatt a kapcsolat, de érzem hogy ez hosszú távon sehogy se tartható fent.

21/L