Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tudnám rávenni a barátomat hogy ne legyen olyan lusta?
Olyan egy éve élünk együtt, én szorgos vagyok, végzem a háztartást munka mellett (hisz így neveltek), de engem akkor is rettentően zavar, hogy iszonyú lusta. Egész nap, nemhogy munka után (azt megértem hogy fáradt és jól esik a lazítás) de akkor is ha szabadnapja van vagy szabadságon, egész nap ül a számítógép előtt. Olyannyira lusta és nem mozdul el a számítógép mellől, hogy mindig engem akar megkérni, hozzam be neki ezt meg azt (kaját vagy italt), pedig ezt ő is meg tudná csinálni, és azzal az ürüggyel, hogy úgyis megyek ki, holott akkor is kéri amikor nem megyek sehova hanem épp a hálószobánkban csinálok valamit.
Néha olyan megalázónak érzem, én nem szoktam soha vele hozatni semmit, mindent magamnak hoztam ha éhes vagy szomjas voltam, de ő mindig elvárja kiszolgáljam. Az utóbbi időben nem is hoztam neki semmit és meg van olyankor sértődve és nem érti meg én a barátnője vagyok nem pedig szolgáló.
Harcos feminista sem vagyok, viszont elvárom ha pl. együtt kitakarítjuk a lakásunkat, szobánkat, munkamegosztás legyen hogy ne én csináljak mindent. Gyakran kiosztom a munkákat, hogy én ezt meg azt csinálom, és mondom neki ő meg ezt meg azt, én megcsinálom a saját dolgomat, ő órák múlva sem. :-( Akkor se ha elmentem órákra bevásárolni, hazajövök, semmi változás, mikor kérdezem, azt mondja ''majd'', de a ''majdra'' várhatok.....Holnap se lesz belőle semmi sem holnapután. (Mert az idő alatt is csak számítógépezik).
És én nem szoktam parancsolgatni, hanem normálisan, udvariasan megkérem hogy légyszí ezt meg azt csináld meg, de mikor már harmadjára vagy negyedjére kérem meg már persze hogy ingerült vagyok! De ő van megsértődve mit piszkálom.
Ha én nem csinálnék semmit, komolyan megenne minket a kosz és nem lenne kaja sem vagy tiszta ruha.
Beszéltem amúgy az anyukájával (akit amúgy kedvelek), elmondta ő meg az anyja (barátom nagymamája) rontották el, de főleg a nagymama, aki mindent de mindent megcsinált neki és helyette, mindent behozott neki....(Elég elfogult, hogy szerinte amúgy jófiú az ő kisfia). De könyörgöm, persze hogy egy nagyszülő az talán engedékenyebb mint egy szülő és kényezteti a kis unokáját, de a barátom már nem gyerek, én meg nem az anyja, nagyanyja vagy a szolgálója vagyok hanem a barátnője. Felnőtt ember ráadásul, ezt igazán felfoghatná épp ésszel. (Amúgy figyeltem mikor meglátogattuk az anyját, az anyja behozott neki mindent miközben csak ült és evett, nem segített neki semmit, ebéd után én segítettem a fájós térdű és derekú anyjának behordani az edényeket).
És engem annyira idegesít, hogy semmire nem lehet megkérni, nem csinálja meg hanem bebújik a számítógépe mögé, de ha neki kell valami akkor azonnal és még sürget is. Sokat veszekedtünk már emiatt én meg bele vagyok már fáradva abba hogy otthon semmiségeken veszekedjek amit pillanatok alatt el tudna intézni de halogatja vagy meg sem csinálja.
Akkor se ha én dolgozom ő meg otthon van, ugyanúgy kupi van és rendetlenség, és kaját is én készítek magamnak. Mikor ő dolgozik én meg otthon vagyok, rendbe rakok mindent, kajával várom, volt olyan napjában kétszer felhívott és kérdezte kitakarítottam- e kimostam- e holott aznap rég megcsináltam vagy épp azt csináltam.
Amúgy kedves, aranyos, nem iszik, nem járkál más nők után, nem lenne amúgy vele baj, csak ez, hogy iszonyúan lusta és hanyag, és nem is mozog semmit, nem megy sehova, pedig próbáltam kimozdítani menjünk valahova.
Az előző barátom mellett nem ezt szoktam meg, anélkül hogy kértem volna ő is ugyanúgy mindent megcsinált a ház körül mikor én dolgoztam ő meg nem (akárcsak én ha ő dolgozott) és kajával várt, ha felosztottuk a házimunkát azonnal megcsinált mindent amire szépen megkértem, nem kellett könyörögnöm érte vagy veszekednem, szépen össze tudtunk dolgozni, mint egy csapat.
A mostanival....Nagyon nem ez a helyzet.
Az is lehet a baj, hogy az anyjával 30 éves koráig élt együtt, aki szintén elkényeztette.
Én legtöbb pasitól amúgy azt hallottam, nem szeretik az őket kiszolgáló, akaratgyenge, nekik alárendelő nőket, aki mindig mindent megtesz nekik, hogy az olyanokat nem tisztelik és nem is tartják izgalmasnak vagy igazán nőnek, hanem olyan nekik mint az anyukájuk. Azokat tisztelik akik kiállnak magukért. Én ilyen is vagyok, de azt mondja bunkó vagyok.
Mit tehetnék, de komolyan? Én vagyok rossz?
Előre is köszönöm a normális, kulturált válaszokat (elnézést mert hosszú lett).
25/N, 35/F
Utolsó, te kinek és mit bizonygatsz? Kényszeresen odaírod minden válaszodba, hogy naponta belédürít a hapsid. Mást nem is tudsz írni, egy normális válaszod nincsen, de azt mindig gondosan megírod, hogy ti minden nap izéltek. Most is, ez aztán megoldás a kérdező gondjára, hogy ti a retkes lakásban, a szemét tetején, a bűzben kufircoltok, nyami..!
Kérdező: nem fog változni. Most még csak-csak bírod, de ha tervezel gyereket és akkor sem számíthatsz rá, akkor mi lesz? Ne tervezz egy ilyen önző óvodással komolyan. Mégis mennyire szeret téged az, aki a gépe mögül röhögve nézi, hogy te csinálsz mindent munka után(!) aztán még ki is szolgáltatná magát?
27 éves koromig szülőkkel éltem. Erőszakosan elkéneztettek. Egyszerűen mindent Nem akartam, de nem tudtam vele mit kezdeni. Mindent megcsináltak helyettem.
Külön költöztem és több önállóság van bennem mint az átlagban. Rendszeretőbb vagyok és feltakarítok magam után, elmosom a cuccot. Két emberrel lakok együtt és minden rendben van.
Nem lehet a nevelésre fogni. Egyszerűen egy szar alak. Mert ha nem az lenne, akkor felmerülne benne hogy itt valami nem oké és szándékában lenne változtatni.
Én a helyedben elhagynám. Nem tudom milyen lehetőségeid vannak, mert vele laksz de ez így nem jó neked.
Mi lesz a gyerekkel? Mert ha rajta múlik, akkor éhen hal, meg szarban forgolódik.
Az az érdekes hogy ezt az anyjának is mondtam, hogy amíg otthon laktam szülőkkel meg a nagymamámmal, az anyukám de főleg a nagyanyám engem is erőszakosan el akart kényeztetni, mindent megcsinálni helyettem akár akartam akár nem, voltak is belőle néha veszekedések hogy "én akarom csinálni", "én is meg tudom csinálni" (már akkor akaratos voltam), egy idő után a béke kedvéért rájuk hagytam mindent.
Aztán elköltöztem, volt olyan lakótárssal, volt olyan a párommal, és elég önálló és dolgos, házias lettem, magamtól csináltam dolgokat. Erre azt mondta a mostani barátom anyukája, hogy az más, mert én lány a fia meg fiú. :-O
Ez tényleg nemtől függ? (Nem tudom 12-es nő vagy férfi vagy- e).
Ahhoz képest azt mondta de én lány vagyok a fia meg fiú, a barátomnak van egy 16 éves lánya, a nagyanyja neveli (mert az anyja kidobta ő se komplett), de majdnem ugyanezt csinálja ő is a nagyanyjával, azzal a különbséggel, hogy szemtelen is. Megmondja a nagyanyjának ez kell az kell ezt hozzál azt hozzál, de mikor a nagyanyja szépen kéri segítsen neki és csinálja meg ezt meg azt, az visszapofázik hogy ''miért, te nem tudod megcsinálni?'' vagy csak simán azt mondja nem. Az is egész nap nem csinál semmit miközben a nagyanyja (aki nem fiatal járni alig tud) mos rá, főz rá, csak szintén számítógépezik vagy nyomkodja a telefonját. Ha meg is csinálja amire kérik rosszul csinálja meg, hanyagul, ha meg elmagyarázzák neki hogy kéne akkor visszabeszél akkor miért nem csinálja meg ő? Mikor voltam náluk, és az apja nem volt ott, hallottam milyen bunkó volt az a kis p.csa (mert az apja előtt jól viselkedik), hogy beszél a nagyanyjával, kiabál vele bármit is kér tőle, nagy nehezen megmozdítja a nagy fenekét azt is durcásan és flegmázva. Ha az én lányom lenne kapott volna egy maflást. Ha én ilyen lettem volna a nagyszüleimmel (én mindig segítettem nekik akkor is ha nem volt kedvem) biztos én biztos kaptam volna egy fülest.
Úgyhogy apja lánya, a nagyanyja szerint az anyja nevelte félre mert semmire nem kérte meg, nem nevelte meg, csomó mindent ráhagyott de néha kis dolgokért majdnem megverte.
De ez sem ürügy arra így bánjon azzal aki viszont befogadta és gondoskodik róla.
Férfi vagyok. Még mindig fennálló probléma, hogy így nagyon nem tudok ételeket összerakni. Nagyon egyszerű ételeket eszek, de ennek tudatában vagyok és folyamatban van a változás.
Meg mondjuk kezdetben kézzel mostan a kádban :) nagy fejlődés azóta sem történt. Annyi hogy 30-40 fokra tekerem a hőfokot és bedobálok mindent egybe.
Szóval még "szenvedek" ilyen téren, hogy nem kellett eddig ezekkel foglalkozni, de szerintem egészséges ember célja a fejlődés.
Mások megváltoztatása meg nem lehet cél. Erőszakkal semmiképpen. Felvetetted a problémát és nem vevő rá. Innentől kezdve ne ölj bele több energiát szerintem. Vagy fogadd el, vagy lépj! Én hiszek a szabad akaratban :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!