Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti terveznétek a továbbiakban komoly kapcsolatot egy ilyen sráccal? Szerintem nincsenek nagy elvárásaim, de ki tudja?
Ő 27 éves és még egyetemre jár. Most csinálja az Msc-t. Már van 2 diplomája és 2 OKJ-s szakmája, de ennek ellenére az Msc után ő még PhD-zni is szeretne. Így végül is mire végez, alsó hangon is legalább 33 éves lesz, és még csak akkor kezdene el dolgozni. Az egyetemet nappali tagozaton végzi, nem dolgozik mellette és nem is akar, mert "neki most az a dolga, hogy tanuljon". Emiatt persze gyakorlatilag semmi egzisztenciája nincs, a szülei tartják el. Mivel suli mellett nem akar dolgozni, ezért valószínűleg ez mindaddig így is marad, amíg be nem fejezi a mesterképzést, majd a PhD-t.
1,5 éve vagyunk együtt, én már szeretnék összeköltözni, továbblépni, de mivel nincs keresete, amiből fedezni tudná az albi ráeső részét, így ez egyelőre esélytelen.
Én 25 éves vagyok, tavaly végeztem, már lassan több, mint 1 éve dolgozom, és egyre inkább úgy érzem, hogy csak egy helyben toporgunk. Szeretnék vele összeköltözni, de ő a pénzre hivatkozva nem akar. Azt mondja, nincs miből fizetnie egy albit, ami persze így is van, de ha hajlandó lenne valami munkát vállalni a tanulás mellett, akkor azért ez simán megoldható lenne szerintem. De nem. Suli mellett nem akar melózni. Miközben 4 különböző végzettsége is van már, hiszen eddig szerzett 2 diplomát és ott van a 2 szakmája is!
Én szeretnék lassan továbblépni, meg mondjuk olyan 5 éven belül már szeretnék gyereket is, de hogyan, ha az apajelölt még 32 évesen is az iskolapadban óhajt üldögélni? Tegyük fel, hogy megvárnám, míg végez... akkor is közel 33 évesen ott lesz majd nulla munkatapasztalattal, még csak akkor fog nekiállni dolgozni, egzisztenciát építgetni... mikorra lenne abból valami? Mikorra lenne olyan stabil anyagi helyzetünk, amire már lehetne vállalni egy gyereket?
Próbáltam vele beszélni erről, de mindig az lett a vége, hogy ez még messze van, és persze, szeretne majd ő is családot, de ne rohanjunk ennyire előre. Meg hogy értsem meg, neki fontos az egyetem, be akarja fejezni, le akar PhD-zni, legyek kicsit támogatóbb és megértőbb.
Én támogatom, de nem értem, hová kell még gyűjtenie a papírt? Itt áll már most is 4 végzettséggel a kezében, és ezek után ő még mindig tanulni akar majd' 5 évig? Mikor nő fel végre, és mikor áll már a saját lábára? Meddig akar még kisdiákot játszani? Tényleg úgy érzem, hogy nem haladunk sehová, és tudom, hogy ez 5 évig még biztosan így lesz... nem fogja ott hagyni az egyetemet! Kéri, hogy várjam meg, de közben annyira nyűglődök. :S
Ti mit tennétek a helyemben?
Hozzá kell tennem, hogy ezt leszámítva MINDEN tökéletes közöttünk, de tényleg, szó szerint értsétek, hogy minden. Kedves, gyöngéd, nagyon jó közöttünk a kommunikáció, kifejezetten nyugodt és harmonikus a kapcsolatunk, fantasztikus vele a szex, hihetetlenül odaadó, türelmes és figyelmes velem, mindig érezteti, hogy mennyire szeret... csak ez az egy a bajom, hogy nem érzem, hogy én a következő 5 évben ezt kibírom így, hogy se összeköltözés, se semmi, miközben az évek meg csak telnek... :S
válasza:Tényleg elég más a jövőképeket. Lehet azt is csinálni, amit ő, lehetséges, hogy majd igen jó pénzt fog kutatóként keresni (bár erre nyilván nagyobb esélye lenne külföldön); mellesleg PhD alatt is kutatni fog, ez lehet céges téma is, így tulajdonképpen munkatapasztalat. Meg lehet azt is csinálni, amit te (mellesleg személy szerint nekem is utóbbi a szimpatikus).
De azért árnyalnám a képet egy dologgal: fura, hogy nem nagyon vagy tisztában az egyetemi életével - már ha jól értem.
válasza: válasza:Az egyetemi életéről azért nem tudok olyan sokat, mert egyrészt ő másik városban jár egyetemre, mint ahol én dolgozom, így hét közben nem vagyok vele, ilyenkor általában csak telefonon, skype-on és sms-eken keresztül tudjuk tartani a kapcsolatot, akkor meg nem erről beszélgetek vele. Személyesen hétvégente szoktunk találkozni, de mivel ilyen kevés időt tölthetünk csak együtt, olyankor megint csak nem az egyetem lesz a fő téma (pláne, hogy egy picit amúgy is érzékeny vagyok már erre a PhD-dologra...). De többek között ezért is szeretnék már végre összeköltözni vele, hogy egy kicsit több időnk legyen egymásra.
Eddig annyit tudtam tenni az ügy érdekében, hogy beadtam az önéletrajzomat egy pár helyre abban a városban, ahová ő egyetemre jár. Gondoltam, hátha találok ott állást a közelében és akkor talán ha odaköltözök, többet tudunk majd együtt lenni hét közben is. De mondjuk ez is bosszant picit, hogy ezen is csak én töröm magam... :(
Amúgy magával a munkahely-váltással nincs semmi gond, azon a környéken eleve sokkal jobb lehetőségeim lennének, mint ott, ahol most dolgozom és enélkül a kapcsolat nélkül is tervezgettem már annak idején, hogy majd arrafelé nézek magamnak melót, de mikor mondtam neki, hogy ha már úgyis odaköltözöm, olyan jó lenne megpróbálni, milyen együtt élni, klassz lenne egy közös kis albit bérelni, csak így kettesben, akkor egyből jött a kifogás, hogy hát de az drága és neki nincs rá pénze...
válasza:Hát én sok egyetemistát ismerek és a 95%a dolgozik mellette. Akik nem nekik pl hosszabb kapcsolatuk se volt.
A volt párom Informatikát tanított gimnáziumban,mellette járt egyetemre Büntetőjogásznak tanult. Ma 32éves és 3éve dolgozik Büntetőjogászként.
Én megértem ha valaki diplomát akar,de aki mellette nem dolgozik és 33éves lessz mire végez,ő igenis munkakerülő számomra is.
Én 18voltam magamtól mentem el dolgozni egy gyárba 3műszakba,pedig nem voltam rászorulva. Mellette tanultam magánnyomozónak.
4évig voltam a gyárba,2évig sorfelelösként. Pl sok olyan volt akinek van 2diplomája és mégis gyárba dolgozik,amig nem tud elhelyezkedni. Meg ott is dolgoznak egyetem mellett.
Én onnan jöttem el gyesre,most csináltam egy buszvezető tanfolyamot,2hónapja buszvezető vagyok. Magánnyomozóként nem tudtam elhelyezkedni mert tapasztalat kell.
N/25
válasza:36 os vagyok. Ezek csak kifogások,ha nagyon akarna elmenne mellette dolgozni és összeköltöznétek.
Gondolom így neki kényelmessebb,anyuci apuci eltartja,megcsinál helyette míndent.
Ha 1,5 éve együtt vagytok, akkor már 2 szakmája és "1,5" diplomája volt, tehát anno tudhattad, hogy ez vár.
Ha valaki tanár/kutató akar lenni, akkor kell a PhD, nem kihagyható.
A phd(azaz a doktori iskola) ösztöndíjas, és tanítani KELL alatta, azaz de facto dolgozni fog 1-2 év(ha már MSC-re jár) múlva.
Dolgozni, és levelezőre menni akkor éri meg, ha a fizetés nagyobb, (és kis időt igényel, az összeállítás egyébként pályakezdőnek nem nagyon elérhető) mint amennyit bukik a "diákkedvezményeken".
Egyébként csak nehezíti az egyetemet(doktorihoz 4-esnél jobb minősítés kell, MA-s diplomamunka az utolsó két félévben jóval komolyabb, mint a BA-s párja)
Levelező képzést egyébként azoknak találták ki, akik "releváns területen" dolgoznak, mivel ők tudják leginkább "csökkentett óraszámban" is megtanulni az anyagot.
Ha nem tudsz azonosulni azzal, hogy a párod PhD-t akar, illetve az egyetemen tanítani ("de nem értem, hová kell még gyűjtenie a papírt""Mikor nő fel végre""nem fogja ott hagyni az egyetemet""pláne, hogy egy picit amúgy is érzékeny vagyok már erre a PhD-dologra..." ...)
akkor szerintem nincs sok értelme a folytatásnak.
Már csak azért sem mert a tanítás és a "kutatgatás" itthon sajnos nem a "nettó 500 000-res" fizetések munkája.
De remélem nem csak irigy vagy, hogy a testvére és a barátnője...
Mert ha csak ez és ezért látod az összes tevékenységét negatívan, az rossz döntéshez vezethet.
válasza:nem. a barátod tökéletes példája az elkötelezettségtől való félelemnek. a hosszú egyetemi tanulmányok a megnyújtott gyerekkort segítik elő, késleltetik a felelősségvállalást, kapóra jön a tnaulni akarok-kifogás ahhoz, hogy ne kelljen elköteleződni. szerintem nem érett még arra, amiket te tervezel vele. nekem is volt olyan exem, akinek a tanulás volt a mindene, mellette dolgozott is napi 10-12 órát, és emellé még el akart menni még egy mesterképzésre, ami azzaljárt volna, hogy nulla idő marad rám... és köztudottan élete végéig akart egyetemre járni munka mellett, mert hogy tanulásból sosem elég. szóval még ha nem is a megnyújtott gyerekkor esete forog enn, csak a tanulásvágy, az is nehezíti a közös jövő építését.
23n
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!