Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti terveznétek a továbbiakban komoly kapcsolatot egy ilyen sráccal? Szerintem nincsenek nagy elvárásaim, de ki tudja?
Ő 27 éves és még egyetemre jár. Most csinálja az Msc-t. Már van 2 diplomája és 2 OKJ-s szakmája, de ennek ellenére az Msc után ő még PhD-zni is szeretne. Így végül is mire végez, alsó hangon is legalább 33 éves lesz, és még csak akkor kezdene el dolgozni. Az egyetemet nappali tagozaton végzi, nem dolgozik mellette és nem is akar, mert "neki most az a dolga, hogy tanuljon". Emiatt persze gyakorlatilag semmi egzisztenciája nincs, a szülei tartják el. Mivel suli mellett nem akar dolgozni, ezért valószínűleg ez mindaddig így is marad, amíg be nem fejezi a mesterképzést, majd a PhD-t.
1,5 éve vagyunk együtt, én már szeretnék összeköltözni, továbblépni, de mivel nincs keresete, amiből fedezni tudná az albi ráeső részét, így ez egyelőre esélytelen.
Én 25 éves vagyok, tavaly végeztem, már lassan több, mint 1 éve dolgozom, és egyre inkább úgy érzem, hogy csak egy helyben toporgunk. Szeretnék vele összeköltözni, de ő a pénzre hivatkozva nem akar. Azt mondja, nincs miből fizetnie egy albit, ami persze így is van, de ha hajlandó lenne valami munkát vállalni a tanulás mellett, akkor azért ez simán megoldható lenne szerintem. De nem. Suli mellett nem akar melózni. Miközben 4 különböző végzettsége is van már, hiszen eddig szerzett 2 diplomát és ott van a 2 szakmája is!
Én szeretnék lassan továbblépni, meg mondjuk olyan 5 éven belül már szeretnék gyereket is, de hogyan, ha az apajelölt még 32 évesen is az iskolapadban óhajt üldögélni? Tegyük fel, hogy megvárnám, míg végez... akkor is közel 33 évesen ott lesz majd nulla munkatapasztalattal, még csak akkor fog nekiállni dolgozni, egzisztenciát építgetni... mikorra lenne abból valami? Mikorra lenne olyan stabil anyagi helyzetünk, amire már lehetne vállalni egy gyereket?
Próbáltam vele beszélni erről, de mindig az lett a vége, hogy ez még messze van, és persze, szeretne majd ő is családot, de ne rohanjunk ennyire előre. Meg hogy értsem meg, neki fontos az egyetem, be akarja fejezni, le akar PhD-zni, legyek kicsit támogatóbb és megértőbb.
Én támogatom, de nem értem, hová kell még gyűjtenie a papírt? Itt áll már most is 4 végzettséggel a kezében, és ezek után ő még mindig tanulni akar majd' 5 évig? Mikor nő fel végre, és mikor áll már a saját lábára? Meddig akar még kisdiákot játszani? Tényleg úgy érzem, hogy nem haladunk sehová, és tudom, hogy ez 5 évig még biztosan így lesz... nem fogja ott hagyni az egyetemet! Kéri, hogy várjam meg, de közben annyira nyűglődök. :S
Ti mit tennétek a helyemben?
Hozzá kell tennem, hogy ezt leszámítva MINDEN tökéletes közöttünk, de tényleg, szó szerint értsétek, hogy minden. Kedves, gyöngéd, nagyon jó közöttünk a kommunikáció, kifejezetten nyugodt és harmonikus a kapcsolatunk, fantasztikus vele a szex, hihetetlenül odaadó, türelmes és figyelmes velem, mindig érezteti, hogy mennyire szeret... csak ez az egy a bajom, hogy nem érzem, hogy én a következő 5 évben ezt kibírom így, hogy se összeköltözés, se semmi, miközben az évek meg csak telnek... :S
válasza:Igen, ezt én is valahogy így érzem, ahogy az iménti válaszokban írtátok.
Viszont annak ellenére, hogy nem dolgozik, egyáltalán nem lusta vagy ilyesmi. Például otthon mindent megcsinál a ház körül, füvet nyír, kerítést javít, autót szerel, sőt, a házimunkák közül is van, amit elvégez, hogy a szüleinek már ne legyen rá gondja, ha megjönnek a melóból. Például kiteregeti a mosott ruhákat, vagy éppen leszedi őket a szárítóról, ebédet főz (persze, csak egyszerűbb dolgokat tud készíteni, tésztát meg rizst főz, meg gyorsfagyasztott rántott husit, de legalább igyekszik meleg ételt tenni az asztalra), tehát alapjában véve tényleg egy rendes, jóindulatú emberről van szó... csak hát ez a sok tanulás... ezzel nem tudok mit kezdeni. A szülei is bátorítják benne, így nagyon nem is merem erőltetni a témát, nehogy a végén még én legyen a gonosz barátnő, aki csak hátráltatom és visszafogom. Az édesanyja szó szerint úgy néz rá, mint egy kis géniuszra, és olyan büszkén meséli mindenkinek, hogy az ő kisfia bizony már a nemistudomhanyadik diplomáját szerzi, hogy szinte beleszorul az ember szíve... szegény asszony tényleg úgy látja, mintha a fia egy született zsenigyerek lenne, olyan áhítatosan tud mesélni róla a rokonoknak is, hogy az ő fia milyen okos, tanult ember... és naná, hogy inkább a lelkét is kidolgozza, csak minden feltétel és lehetőség adva legyen az ő okos kisfiának a tanuláshoz. Tündéri asszony, de nagyon elfogult. A másik fiára is büszke, de vele azért nem "henceg" ennyire, hiszen ott csak egy szem árva villamosmérnöki diploma került a tarsolyba... pedig szerintem az is nagyon nagy szó!
válasza:#18
Természetesen igazad van abban, hogy ezzel az élettel nincs baj (bár továbbra sem tartom egészségesnek, hogy még 10 órában sem megy el dolgozni, hogy legalább egy kis pénzt vigyen haza), a tudományos munkákat pedig mindig is pártoltam, amihez persze, elengedhetetlen a PhD! De pl. egyetemen lehet tanítani doktoranduszként, ha annyira jó az ember. Meg vannak műhelyek.
De akkor ne csinálja ezt a kérdezővel! Mondja meg, hogy ő ennek szeretne élni. Mondja, hogy 10 év múlva akar gyereket. Vagy bármi. De ne hagyja bizonytalanságban! És hogy egy szalmaszálat nem tesz keresztbe azért, hogy a kérdezővel együtt élhessen. És az, hogy négy különböző végzettsége van... Szerintem nem arra utal, hogy egyébként a tudományos élet foglalkoztatná, mert akkor azért ennél hamarabb eldöntötte volna, hogy mit szeretne. De ezt nem az én tisztem eldönteni, nem ismerem.
De tényleg azt gondolom, nem kéne a másikat így bizonytalanságban tartani. Keressen egy hasonló életritmusú lányt, mert ez így nem vezet semmire tényleg.
válasza:Hát, ezt nem tudom... Őszintén mondom, hogy nem tudom. Nem igazán látok bele az egyetemi életébe, és mivel nem is élünk együtt, így még kevésbé tudom nyomon követni, hogy mit tesz a tanuláson kívül a jövője érdekében és mit nem. Egyébként egyelőre még csak a mesterképzést csinálja, ugyebár, szóval jelenleg mindössze annyi a célja, hogy jó eredményei legyenek és biztosan mehessen PhD-zni. De hogy ezen kívül tesz-e még valamit, azt tényleg nem tudom. (Egyébként szerintem nem, de ez csak egy szubjektív vélemény abból a kevés információból, amivel rendelkezem a témát illetően.)
És igen, nekem is az a legfőbb bajom, hogy bizonytalannak érzem így a jövőnket. :S Nem tudom, van-e értelme várnom rá és ha igen, akkor még meddig...? Nekem határozott terveim, céljaim vannak, de képes lennék némi áldozatot hozni a kedvéért, ha azt látnám, hogy megéri. Minden jó vele, szeret is, családot is tervez velem (legalább is ezt mondja), és gyakran kéri is, hogy várjam meg, míg végez... de közben mégis bizonytalan vagyok, hogy vajon meddig húzódik-tolódik így az életünk?
válasza:Ne haragudj, de első blikkre az a könyvtáros Noah Wyle filmsorozat jutott eszembe, ahol a csaávó bekerül abba a titkos könyvtárba, de előtte 30x évesen már a negyvenedik diplomáját szerezte :D.
A probléma csak annyi, hogy nagyjából a te párod a valóságban annyira életre való, mint egy egy erősen kikarikatúrizált film figura. Én nem tudnék vele tervezni.
Szia! :)
Szerintem sem jó a barátod hozzáállása, de ha tényleg ezt nevelték belé, akkor nem nagyon tudod megértetni az ellenkezőjét, valószínűleg azt hiszi ez a normális :/ Kicsit tényleg önzőség, hogy nem gondol a szüleire, hiszen a motiválás ellenére láthatná azt a kemény (ráadásul fizikai) munkát, amit a szülei belefektetnek. Miért van ennyi szakmája és diplomája? Ez elég nagy döntésképtelenségre utal, hiszen a legvégén úgyis csak egy szakmában fog dolgozni és nem kap több fizetést, csak mert több diplomája van, mint amennyit az adott munka megkíván. Én is természettudományi karon tanulok és tudom, hogy kutatóként sem fog annyi fizetést kapni itthon, amiben behozná pénzügyileg a lemaradását hozzád képest.
Jelenleg én is dolgozok és a barátom Msc-n tanul, albérletben van. Többször felvetettük, hogy összeköltözünk, mert a kolesz sem lenne sokkal olcsóbb neki + 10.000Ft-ot meg megér, ezt más közös költségeknél le lehet faragni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!