Digitális szakítás. Mi véleményetek róla? Csak őszintén! Kort és nemet is légyszives!

Én is elítéltem a szakítás ezen módját. Első barátommal anno meg is beszéltük, h az aljas és gerinctelen dolog, szakítani csak személyesen jó és való. Úgyh amikor már tudtam, h szakítani akarok, kellemetlen volt vele még telefonon is beszélni, nehogy kimondjam. Emlékszem, aug. 20.-a volt, és felhívott. Én épp Balatonon nyaraltam. S nagyon szótlan voltam. Kérdezte, h vmi baj van? Mondom, nincs.

- Velem van a baj?

-Nem.

-Veled van a baj?

-Nem.

-Velünk van a baj?

-Nem.

-Hát jó, akkor majd találkozunk ha hazajössz. :) És elköszönt, letette a telefont. Megsejtette sztem, h vmi nem kóser. Hazamentem, ha jól emlékszem, másnap, és még akkor este találkoztunk, épp esett az eső, alapból is rossz kedvem volt tőle. S ahogy odaértem hozzá, rögtön mondtam, hogy "szerintem legyen vége." Még puszit se adtam neki. - szóval én direkt kivártam a személyes találkozót.

Viszont volt példa arra is, h vkivel telefonon keresztül szakítottam. Annak a hátterét is ismerned kellene, h megértsd. De megpróbálom most tömören elmesélni.

A srácnak voltak pszichopata vonásai, és én szerettem volna minél hamarabb megszabadulni tőle. Először személyesen próbáltam kicsit visszább fogni, h ne élje bele magát ennyire, mert bennem nincs meg az a szikra, ami kell egy jó kapcsolathoz, de ő csak győzködött, h de próbáljuk meg, később kialakulhat. Na gondoltam, jól van. Adok neki egy esélyt. Aztán a helyzet csak rosszabb lett. Zaklatott, megfojtott a szeretetével. Én először próbáltam ritkítani a találkozókat, de ő folyton keresett. Telefonon, levélben, interneten. Gondoltam, azt nem várom meg, h a házamhoz járjon, így elejébe mentem a dolgoknak, és mikor felhívott egyszer - sajnos még mindig nem utoljára - telefonon, erélyesen megmondtam neki, h jó lenne, ha egy ideig nem találkoznánk, vagy talán többé már nem, mert én nem akarom folytatni vele, csak a barátja tudnék lenni, de a párja nem. Szóval még a lehetőséget se akartam megadni annak, h rendőrségi ügy legyen belőle. Szóval nálam ezért.

De egyébként minden esetben, ha szakításra került a sor, akár én akartam szakítani, akár az aktuális barátom, mindig kiharcoltam, vagy megoldottam egy személyes találkozót. Még akkor is, amikor mindketten tudtuk, h nincs tovább.

Egy esetben volt rá példa, h velem szakítottak msnen, na az nagyon gerinctelen dolog volt. Szinte még össze sem jöttünk, de már írta, h "úgy csinálsz, mint ha lenne köztünk bármi. De még csak nem is volt soha semmi köztünk, úgyh ezt itt most fejezzük be." Pedig nem tudom, kit kísért haza kézenfogva, kitől búcsúzott csókkal a kapualjban, kivel tervezgetett közös programokat, kinek írt jóéjt-smseket, amikor a haverjaival bandázott... Igazán nem tudom...

Szóval így ennyi történetet tudtam összeszedni, bocs, ha hosszú voltam.

24/L

A legkönnyebb szakítás a "hirtelen felindulásból", vagyis mikor nem rágódsz előtte napokat, hanem csak egy veszekedés alatt kimondod, h akkor legyen vége. De az ilyeneket a legkönnyebb megbánni, és vszeg a legnehezebb visszacsinálni.

Viszont úgy látom, inkább a nők vannak azon az oldalon, h "szemtől szembe egyenesebb".

De azért a kapcsolat komolyságától is függ ez... Egy 2 éves kapcsolat megérdemel annyit, h a szakítás normális legyen, amolyan mindentmegbeszélős, meg holmikatvisszaadós.

Viszont egy pár hetes, 1-2 hónapos aligkapcsolat nem biztos, h megéri a fáradtságot, meg a vesződséget. Ezzel egyet tudok érteni.

Ja, amúgy én vagyok az utolsó, hosszan válaszoló. :)

Velem most szakított a barátnőm msn-en, most ajánlottam neki hogy találkozzunk még egyszer utoljára hogy megbeszéljük. Ma dől el hogy van-e benne annyi bátorság hogy élőben is megmerje mondani már nem szeret annyira. Ha találkozunk nem fogom rábeszélni hogy maradjunk még együtt. De azért megmondom neki hogy szeretem. És jó lenne ha megmondaná mi az ami nem működik. Még akkor is ha nekem fáj.

Majd írok mi lett az eredmény. Addig is minden jót!

előző vagyok

ez egy féléves kapcsolat volt, én 20 ő 19 éves

Velem a volt pasim szakított sms-ben... Akkor volt 29 éves.

Amikor én szakítottam valakivel, mindig személyesen mondtam meg, mert becsülöm annyira a másikat, hogy a szemébe mondjam. Viszont nagy távolság esetén megértem, ha telefonon keresztül szakítanak. Én se örülnék, ha utaznék pár órát azért, hogy aztán kidobjanak.

21 l

Nekem egyszer mondta barátnőm, hogy szakítsak msnen az akkori barátommal, mivel csakúgy, mint már itt valaki leírta, hogy a párja megfolytotta a szeretetével, örökké kereste, és nem lehetett lelőni. Viszont ez a fiú már házhoz is járt, előfordult, hogy egy buli után elsétált hozzánk (és nem lakott olyan közel, vagy fél óra sétára lakott) éjfélkor, kirángatott az ágyamból, hogy ő köszön nekem. Suli után mindig a vonat előtt várt rám, és már annyira idegesített, hogy mindig ott van, ahol én... de én nem akartam vele msnen szakítani. Igaz, sokkal hosszabb, és fájdalmasabb volt élőben, mert órákig nem engedett haza, hanem sírt, könyörgött, dühöngött... stb. De nem bántam meg, hogy nem az egyszerűbb megoldást választottam.

Az utána lévő barátom viszont velem msnen szakított. Előtte egy hétig nem találkoztunk, mert influenzás voltam, magas lázzal.. stb, és ő is tudta ezt. Amikor már kezdtem jobban lenni, és vártam őt msnen, hogy megbeszéljük, végre mikor találkozzunk, akkor ő egyszerűen beírta, hogy ő nem akarja tovább folytatni, majd eltünt. Élőben ezt nem tehette volna meg, és tudom, hogy nem bírta volna a szemembe mondani.

Én nem kerestem ezután, tudtam hol lakik, de nem mentem el hozzájuk, nem érdekelt. NAgyon fájt, és megalázónak éreztem, éppen ezért nem akartam neki könyörögni se.