Miért akkora probléma, ha valaki nem független, és úgy talál rá az "igazira"?

40: "én ezt a saját családtagjaimon is látom, hogy sokszor, amit kifele mutatnak annak nincs köze a valósághoz. "

Ezt nagyon sajnálom, hogy ilyen közeged van, én el sem tudom képzelni, hogy ilyen emberek közt legyek, 1-2-t ismerek, egyszerűen lerúgom magamról őket.

Arra is képtelen volnék, hogy bennmaaradjak egy helyzetben, ami nem felel meg nekem, szóval el sem tudom képzelni, hogy ilyen van.

De akárhova is soroljuk ezt a köztes csoportot, azért egyetérünk, hogy VAN többszerelmű ember, nem is kevés (jelen!:)), legalább annyi, mint homoszexuális.

Ahhoz pedig joga van mindnekinek, hogy hetero párt válasszon, ha heterot akar magának, és ő maga is hetero.

És nincs joga átverni egy homonak egy heterot avval, hog ő hetero, tehát megfisztani őt az igazságtól és a döntési helyzetétől.

Meg mire is megy vele, neki az a beteljesedés, ha egy homo társat lel magának, aki ŐT SZERETI, ÉS NEM AZT AZ EMBERT, AKINEK HISZI ŐT.

Ki az a marha, aki arra gyúr, hogy olyan emberekkel vegye körbe magát, akik nem őt szeretik?

Az érvelésed kezd oda hajolni, mintha indokolnád, hogy miért helyes átverni ilyen téren valakit...

"Az, hogy belemennek vagy benne maradnak ilyenben, nem jelenti azt, hogy meg is felel nekik és így ők boldogok. "

De ekkor az a valaki tudatosan választja az érzelmi nyomort.

Nem felel meg neki, de mégsem tesz ellene semmit?

Ez nekem ellentmondás.

Mégis ki az, aki tehetne ellene? Egyedül ő maga. De nem tesz. Tehát: döntött, megfelel neki.

Ezt értelmezem én másképp, mint te.

Az, hogy ő csak a körülények áldozata, az önbecsapás. Ilyen nincsen.

Ő maga választja az összes lehetősége közül ezt.

44: Amiket felsoroltál, azok a helyzetek is kizárólag az ő korábbi döntései eredményeképpen alakultak ki, és mindből ki lehet jönni. Csak yolan áldozatok árán, ugye, amit az illető nem kíván válallni!

Ez pedig nem kényszerhelyzet, hanem döntés.

Inkább elviselem, hogy részeges a férjem - bár ettől rettenetesen érzem magam -, hogy ne kelljen visszaköltöznöm a szüleimhez.

Ez egy döntés. Nem kényszerhelyzet.

Mert ugye ott a lehetőség, hogy visszamenjen a szüleihez, csak nem azt választja, hanem a részeges férj melletti szenvedést.

Feltűnt az is, hogy a párhuzamos párkapcsolatokat egy gyerekkel élő házasságra és egy szeretőre korlátozod.

Nekem ez a verzió legutoljára jutna eszembe a kérdező kérdése révén.

Én még sosem éltem együtt senkivel, és egyik szerelmem sem, akivel kapcsolatom volt. Viszont mindünknek van saját lakása (vagy bérel) és önellátók, önfenntartók vagyunk. Már az is sokat mond egy emberről, hogy nem ez az első célja az életben, hanem rögtön egy másik emberre támaszkodva, az ő jóindulatának kiszolgáltatva képzeli el az életkezdését.

Ennek következménye mindaz a helyzet, amit felsoroltál kifogásként egy elvileg nem kívánt kapcsolatban maradáshoz.

# 46 Időpont ma 09:58 - Kétlem, hogy voltál már olyan helyzetben, hogy dönteni kellett az aktuális rossz meg a még rosszabb más között. :-)

De tévedés, hogy az önként vállalt rosszban az ember boldog és az vágyai netovábbja. Úgyhogy azt ne meséljük be, hogy ha valaki önként feladja a monogámia iránti igényét a párjára vonatkozólag, azt boldogan teszi, és biztos nem lenne rosszabb, ha másképp döntene. :-)

Én tartom a véleményemet, hogy gerinctelenség két vagy több vasat tartani a tűzben egyszerre, és erre kényszeríteni a két vagy több partnert, visszaélni előnyös helyzetünkkel a partnerekkel szemben, ha kiderül és az illetékes nem akar választani. De ilyen rossz helyzetek akkor is vannak, ha valaki ilyeneket nem lát a környezetében. Ha valaki ki tud lépni, akkor lép, még ha meg is bélyegzik érte, aki nem lép, az a fenti okok miatt nem szokott.

45: Nekem az a hátterem, hogy anyukám elvált velem, amikor csecsemő voltam, fél éves.

De a házasság alatt is ő volt az egyedüli kereső, apukámat is ő tartotta el.