Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért akkora probléma, ha valaki nem független, és úgy talál rá az "igazira"?
Szerintem sokan hajlamosak vagyunk arra,hogyha feltűnik az életünkben tizenéves kapcsolat után egy másik, akkor a már meglévő társunk hátrányos tulajdonságait "felerősítjük". Szerintem nincs olyan kapcsolat ahol tizen - huszon év után is úgy kötődünk a társunkhoz,hogy ne találnánk benne hibát. És nincs olyan új lehetőség amit nem látnánk vonzóbbnak mint a jelenlegit.
Nem lehet senki fölött pálcát törni, az élet produkál érdekes dolgokat. Kivülállóként sokkal könnyebben ítélünk meg helyzeteket. Ha Ők úgy döntöttek,hogy együtt folytatják tovább- akkor tegyék, és ehhez a közeli családtagokon kivül senkinek semmi köze, se joga beleszólni, pálcát törni. Van aki felvállalja és kilép az addigi kapcsolatából, van, aki titokban tartja és flörtként kezeli- én egyiket sem ítélem el.
Dehogy bun ez egy teljesen normalis emberi dolog. A gond me ndig az, h sosem tudhatok szaz es ezer szazalek biztosra h "no o az igazi" mert amikor az ember szerelmes akkor mindig a szeretett szemely az igazi.
Masreszt a fellangolas, es a szerelem nagyon konnyen osszetevesztheto dolgok es egy fellangolasert elhagyni egy alapvetoen jol mukodo hazassagot vetek. Mas kerdes ha egy rossz hazassagban tortenik mindez, ott lepni kell de ahol beke van, tisztelet es szeretet ott jobb haromszazszor atgondolni, h mit is tesz az ember:-)))
Ha a hazassagomban a fellangolasaimat kovettem volna mar elvalt lennek es azon sirankoznek h milyen hulye voltam h elhagytam a ferjem:-))Amig nem fekszem le vele, es nem beszelegtunk at egy hetet addig az csak egy sejtes, idealizalas, fellangolas....
Ezt sok sok ev utan tanultam meg es ma mar megelem a fellangolast/szerelmet de nem dobok el erte egy hazassagot csakmert "neha unalmas". A ferjem a vilag legfantasztikusabb embere es valami hihetetlenul szerencses vagyok, h o a ferjem de en 13 eves korom ota zsinorban esem szerelembe, langolok fel, szimplan igy vagyok kodolva:-))
Viszont azt mar tudom, hogy ezek zome csak erzelmi zavar, neurokemia es valami gyerekes romantikus alomszovogetes:-)!
Szeretem ezt az oldalt. Ide csupa acélosra gyúrt gerincű erkölcsi fárosz jár észt osztani.
Pedig a szerelem és a jellem nem kompatibilis fogalmak. Először is ott kezdődik a bajság, hogy a párkapcsolatban élő ember általában azért él párkapcsolatban, mert szereti a párját. Csakhogy! A szerelem mélységét, erősségét, tartósságát MINDIG csak utólag tudjuk megítélni. Amíg benne vagyunk, addig természetesen azt hisszük, hogy ez a földkerekség legszebb, legerősebb szerelme, és hogy ez soha el nem múlik. Valójában azonban az embereknek legalább a 98%-a nem a megfelelő partnerrel él együtt. Együtt vannak, mert szeretik egymást, vagy mert megszokták már a másik rigolyáit, együtt vannak, mondván, hogy nekik ezt dobta a gép, és jobbat úgysem találnak, stb. Aztán jön valaki, és ledől minden földi törvény. És nem számít, hogy mennyire vagy gerinces, az a szerelem ledönt a lábadról! Egyszeriben megszűnik minden észérv, minden morális korlát, eltűnik a múlt, nem érdekel a jövő, és csak a percnek élsz. Csak a MOST számít, amikor VELE lehetsz.
Személyes ismeretségi körömben is többször előfordult. Kedvenc, és sűrűn emlegetett példám, amikor 30 éve a példás családanya, a mintaházasságban élő addiktológus főorvosasszony hirtelen "megbolondult" és meglépett az alkoholista hajóskapitánnyal. És nem egyedi eset az övé, azóta több hasonló történetről is tudomást szereztem. A többség ilyenkor értetlenkedve szörnyülködik, sopánkodik, és valóban azt hiszi, hogy az illető megbolondult. Ők nem értik ezt, mert sohasem találkoztak a szerelem efféle mélységével. Ők a kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolatban élők. Más szemszögből azonban ők a langymeleg, minden hullámtól mentes pocsolyában dagonyázók. Ez csak megítélés kérdése. Egy biztos: Érzelmi dolgokban nincs joguk/jogunk ítélkezni mások fölött. Természetesen nem azt mondom, hogy mentsünk fel minden szerelemféltésből gyilkolót. Mert noha magyarázat van, mentség nincs a tettükre. De senki ne verje az ő "tisztességes mellét" pusztán azért, mert őt eddig elkerülték az efféle viharok. Sokan, nagyon sokan sohasem fogják megtapasztalni, amit itt érzékeltetni próbáltam. Nem tudom, hogy szerencséseknek nevezzem-e őket. Mert bár rengeteg kín alól mentesülnek, az igazi boldogságot sem fogják megismerni, csak pergetik az éveiket. Pedig nem az számít, hogy mennyi év volt az életedben, hanem az, hogy mennyi élet volt az éveidben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!