Élhet-e együtt egy kutyaimádó és egy kutyusellenes ember?

Nálunk fordítva van, én vagyok a kevésbé kutyabarát, a barátom imádja a kutyákat. Van is egy az anyjánál, nagy kertesház, a kutya jól elvan ott. A párommal mi most egy lakásban vagyunk, és felvetettem, hogy lehetne egy kisebb kutyusunk, ilyen öleb-lakáskutya féleség. Mert az egy dolog, hogy általában a kutyákat nem szeretem, azért személyenként ez változhat, az is lehet, hogy azt a konkrét kutyát szeretni fogom. Ő ellenkezett, hogy lakásba nem, macskánk az van (mert én inkább macskapárti vagyok, de az nagyon), azzal nincs problémája, de a kutyát és a vele járó sok macerát és felelősséget nem akarja lakásba. Naponta 2x minimum levinni sétálni, esőben, hóban, hidegben, mindig, nem lehet spontán elmenni ott aludni a haveroknál egy buli után, míg egy macskának ott van az alom, adok neki kaját, és tessék, elvan az egy napig magában nagyon jól. A kutyával azért ennél többet kell foglalkozni. Nem beszélve a károkról, amit még kölyökként tud tenni a lakásban. Ő határozottan szeretne majd kutyát (és akkor nem is egy palotapincsit, hanem úgymond IGAZI kutyát), de csakis kertes házban. Nem is azzal van a baja, hogy "az állatnak kertben a helye", hanem egyszerűen lakásba nem szeretne kutyát, ahol nem lehet kint az udvaron, nincs nagy mozgástere, nagyobbrészt csak fekszik a padlón szomorúan, és várja, hogy mi méltóztassunk hangulatunktól függően fél-egy órát rászánni napi kétszer.

Lehet, hogy a te párod is hasonlóan gondolkodik. Hogy egy nagy kertben a kutyus is boldogabb lenne, és nektek is kényelmesebb azért, ha nem kötelességetek állandóan levinni sétálni, mert nincs állandóan bezárva és nincs megbüntetve, ha bepisil mondjuk a sarokba.

Lehet, hogy szabadon tartva ő is szereti a kutyákat, de nem érzi úgy, hogy szereti ANNYIRA, hogy naponta párszor vigye ide-oda. És az egy dolog, hogy mindezt te csinálnád, és nem lenne semmi kötelessége vele szemben, semmit nem kellene vele csinálnia, de ezt mindenki tudja, hogy úgysem így lesz. Eleinte csak kéred, hogy menjen veletek sétálni, mert az milyen jó móka, addig is együtt vagytok, utána beteg leszel, de a kutyát vinni kell, hát neki muszáj lesz, akkor párszor neked nem lesz időd, satöbbi. A kutya rá is hatással van, az ő lakása is, az ő élettere is, nem tud teljesen elzárkózni tőle, és azt mondani, ez a te dolgod, te felelősséged. A házban, ahol lakunk, is van egy kutyás pár, akiket aránylag gyakran látok, egy aranyos kis vadászkutya. A pár női tagjáé az állat, de legutóbb a pasival találkoztam, mikor éppen sétából hozta haza. Az asszonyka éppen kórházban volt (akkor született a babájuk), a pasi szerencsétlen látszólag is és bevallottan is másnapos volt, aztán reggel nyolckor mégis a kutyát sétáltatta. Nem mondhatnám, hogy nagyon örült a helyzetnek.

Szóval, röviden: megértem, hogy lakásba miért nem akar kutyát a párod. Ha mindenáron szeretnél valami nagyon cuki szőrös állatot, akkor fogadjatok örökbe kiscicát. Azzal nincs annyi macera, és amúgy is cukibb. De fogadd el, hogy ha nem szeretne állatot a lakásba, mert tény, hogy egyszerűbb úgy élni, ha nincs állat, akit folyton kerülgetni kell. Majd ha lesz kert és hasonló, akkor majd lehet kutyátok. Addig szerintem is az állatnak rossz elsősorban, ha ott van.

"ebben a kategóriában a válaszadók 90%-a tini kutyára vágyó kis hülye"

12-es vagyok és 56 éves. És igen, lepontoztalak, de nem azért a véleményedért, hogy társasházba nem való kutya, hanem azért, mert látatlanban sértegeted az embereket.

Nem élnék együtt kutyaellenes emberrel ugyanis mindig vannak kutyáim akik nélkül sehova sem vagyok hajlandó menni. Se kollégiumba, sem albérletbe, sem külföldre, se messzi egyetemre/munkahelyre. Miért költöznék akkor nélkülük a páromhoz? Az hogy a szülőknél hagyjam vagy ilyesmi... Na ne viccelj, szóba sem jöhet! Hogy lehetne már egy pár éves kapcsolat fontosabb mint pl az a kutyám akit én segítettem a világra, az én kezeim között halt meg és közben 15 évet elválaszthatlanok voltunk?

De... Ebben a kapcsolatban nem a kutya a probléma. Beleesel abba a hibába amibe sok nő (csak tudnám miért...). Ha még most észbekapsz akkor megúszhatod, hogy majd 4 gyerekkel kelljen ide visszajönnöd panaszkodni, hogy tönkrement az életed de a kezed meg van kötve. Kiszolgálsz egy embert, jó hogy a s*ggét nem törlöd ki, közben gondolom a munkahelyeden is kidolgozod a b*eled, míg ő egész nap gépezik és közölte, hogy semmiről sem hajlandó lemondani miattad. Miért is vagy vele? Ja hogy szereted és amúgy minden olyan jó? Hát őőő...

Azért írta ezt a 16 os mert tényleg elterjett a tinik körében a kutya imádat.

A kérdésre válaszolva: Szerintem nem. Én sem csípem a kutyákat és szinte kizáró ok ez nálam. Inkább legyen lovas vagy madaras, de ne kutyás.

Egy párkapcsolatban egyenlö felek vannak, régen persze az volt a szokás, hogy az asszony viszi a háztartást, neveli a gyerekeket, de nem is dolgozott heti min. 40 órát. Ez mellett szerintem akkor is voltak ffiak, akik besegítettek otthon és nem a fotelben tespedtek legalább hétvégén. Ez max. akkor lenne érthető, ha olyan kemény fizikai (vagy szellemi) munkát végezne, ami után tényleg csak egy agybutito játékra lenne ereje. Bár ahhoz, hogy egy szerelmes pár összebujjon, nem kell nagy erőfeszítés. De azt például nem irtad, hogy ha megkéred valamire, akkor megy és segít-e? Mert nem ciki megkérni... igaz, az én párom szokta is ajánlani, de ha olyan van, akkor meg is kérem és jön boldogan, örül, hogy tudott segíteni. Meg az ilyen ffias feladatoknak is szokott örülni.

Vagy valamilyen más közös programmal elvonnád a játékból, lehet csak unatkozik míg te a konyhában sertepertélsz. És mielött bárki pasi vagy nagy játékos elkezdene lehurrogni, hogy huuu, milyen gonosz meg bunko dolog azt elvenni, amit nagyon szeret: magam is nagy fan vagyok (értsd napi 6-8 óra amennyiben épp otthon voltam még ennyit), párom is, de ez nem jelenti azt, hogy a játék áll az elsö helyen, és amiota össze is költöztünk, ritkán játszunk nagy volumenü játékokat, mégsem lettünk ettöl boldogtalanabbak, mert a valós életünkben találjuk meg a közös boldogságunkat.

Visszatérve a témához,ha valaki bármit megigér a másiknak, akkor azt illik betartani, ha pedig tudom, hogy nem fog menni, vagy nem akarom, és ismerem magamat legalább ennyire, hogy el tudok dönteni egy ilyen egyszerü kérdést,akkor azt nem igérem meg. Nekem a cicát igérte a párom, be is tartotta, ha nem igy lett volna, biztosan nagyon megsértödtem volna, pláne hogy egy ellenkezö dolgot probált elhitetni velem elötte. Igy olyan, mintha egy teljesen más személyiség lenne, mert ha egy dologban más, akkor ki tudja még miben is, és akkor végképp nem tudnám mire számithatnék tőle a jövőben?

A másik a lakás téma, ennek részleteiröl sem esett szo, kinek mennyi része van belöle, tudnál-e máshova menni, kinek a nevén van, mert ha mondjuk szétmennétek, nem olyan egyszerü eladni, ha közös tulajdon és tfh. a másik nem megy bele az eladásba, mert igy akar veled bosszúból kiszúrni...

Nem a kutya nem-engedése a "főben járó bűn", hanem a másik becsapása. Én ezek után biztosan 100x is meggondolnám, hogy akarok-e igy folytatni bármit is, és igenis tartsd már magadat ennyire, hogy nem cseléd és nem pokróc vagy!

(Elnézést, hogy hosszúra sikeredett.)