Élhet-e együtt egy kutyaimádó és egy kutyusellenes ember?

Volt egy élettársam, mindig azt mondta: ebbe a lakásba kutyát ugyan nem! Én tiszteletben tartottam, ám egyik nap munkából hazafele menet a vasútállomáson kóborolt egy kb. 3 hónapos, tündéri, drótszőrű kutyus (mint egy játékkutya olyan volt). Mivel kis híján elütötte egy állomásba érkező vonat, megsajnáltam hazavittem. Hát, az élettársam igen nézett, de megnyugtattam, hogy csak addig hoztam haza, amíg megtaláljuk a gazdáját (így is gondoltam). Másnap kiplakátoltam az állomáson a kutyust, hogy ha keresik, nálunk van. Vártunk 2 hétig, de sehol semmi. Mivel kertes lakóövezetben laktunk (csak mi nem :D), így 2-3 hét múlva megpróbáltam neki gazdát keresni. De nem sikerült. Mikor visszamentem a kutyával, a párom bevallotta: titokban abban reménykedett, hogy nem találok neki gazdát, mert közben megszerette :D

Így aztán kutyus maradt és 16 évig élt :-)

Szeretem a kutyákat, de nem lakásban kell őket tartani.

Úgy gondolom nem helyes meglátás az, hogy csak úgy vigyen oda egyet, a párja tudta nélkül, mert a barátjának is vannak jogai. Ez nem úgy működik, hogy eldönti és kész...

Jelen esetben egy olyan kompromisszum lehetne, hogyha kertes lakásba költöztök (vagy, ha most ott laktok) a kertben lehet, de a lakásban nem. Ebbe belemennék.

Szakítottam már azért nővel, mert panelban laktunk, tudta, hogy nem bírom a kutyát a lakásban, de ő csak azért is oda vitte mert neki kell. Miért én alkalmazkodjak (mikor mondtam neki, ha majd váltunk lakást, lehet, de ne haragudjatok, kutya nem való panel lakásba, vagy társasházba, legalábbis szerintem...)?

15-ös vagyok.

Kérdező!

OFF:

Hogy fel háborodsz már, ha nem neked tetsző dolgot hallasz. Ez többek között a szerencsétlen férfiak eredménye, akik ide járnak panaszkodni, mert körbe ugrálják a lányokat de egynek sem kellenek....

Mellesleg nagyon szeretheted a barátod, ha egyből kifecseged a hibáit, csak, hogy igazold mennyire igazad van...

ON:

Vissza a témára:

Ne haragudj, de egy kapcsolat a kompromisszumokról szól (ODA-VISSZA). Igen, ha neked nem lehet kutyád, akkor beszéld meg vele téged zavar, hogy a barátod sokat függ. Ennyi..., ha ez nem megy nektek, nincs értelme boldogítanotok egymást. Ilyen egyszerű, de akkor sem úgy működik, hogy te eldöntesz valamit és kész....

OFF:

Bezzeg, ha fordítva lenne, és a barátod panaszkodna itt. Akkor a sok feminista egyből mondaná, hogy áááá... fogad el a barátnőd döntését és legyen kutyátok......

Szerintem a kutya-kérdés nagyon fontos dolog! Nekem pl mindegyik páromnál alapkövetelmény volt, semmi szín alatt nem is kezdenék olyannal, aki rosszul viszonyul az állatokhoz.

Nem értek egyet azzal a hozzászólással, hogy azért ne vigyen oda kutyát, mert a másiknak is jogai vannak. A kérdező párja megígérte, hogy ha saját lakásba költöznek, akkor lesz kutya. Én kegyetlenül becsapva érezném magam.

A kérdés az, hogy miért változott meg az álláspontja? Ha valóban nem szereti a kutyákat, akkor nem vinnék oda kutyát, de nem azért, hogy neki legyen igaza, hanem azért, mert a kutyának nem akarnék rosszat. (viszont ebben az esetben szakítanék - már csak azért is, mert ez egy olyan alapvető különbség, ami mindig is elő fog jönni és veszekedésforrás lesz.

Az is lehet, hogy egyébként szereti, csak ugye új lakás, lehet, hogy nem akar koszt, szagot. Ebben az esetben viszont azért lehetne kicsit puhítani.

Mondd el neki, hogy mennyire vágysz kutyára, és hogy erre vártál mióta, most viszont csalódott vagy emiatt. Ha szeretitek egymást, ezt is meg lehet beszélni, és kompromisszumra jutni. Ha meg nem, akkor miért is vagytok együtt?