Megbocsajthato ez egy ferfitol?

Kiprovokáltál magadnak egy sallert, mindent megtettél, hogy megkapd, most mit akarsz megbocsájtani?

Szerintem próbálgatod a határokat, méregeted a pasid szakítószilárdságát, de figyelmeztetlek, ha egyszer szakad, onnan nincs visszaút.

Én azt javaslom, maradjatok egymással, nehogy véletlen egy értelmes embert tegyetek ki ilyesminek :) Bárcsak minden ilyen zsák megtalálná a foltját, és akkor a normálisaknál nem állna fenn a veszély, hogy ilyenekkel ismerkednek meg.

Amúgy ha eddig nem derült volna ki, nem megbocsájtható, de a te viselkedésed méginkább nem. Semmilyen fizikai erőszak nem megbocsájtható, ha két ember szereti egymást.

És a végére egy érdeklődő kérdés: miért csak akkor tanúsítottál megbánást, miután felpofozott? Előtte úgy voltál vele, hogy nyugodtan lökdösheted, ütögetheted a "barátodat", lelkiismeret-furdalás nélkül?

#5:

Valóban, akkor ezek szerint még ő bánta meg. Így nem ér a kérdésem. Korán van még :)

Nem szép dolog megütni senkit, ha nő, ha férfi. A kettős mércéd miatt pedig szégyelld magad, de nagyon. Te hisztizhetsz, ütheted őt, ahogy akarod, az rendben van, de ha ő meglegyint, akkor már azt fontolgatod, hogy megbocsáss-e neki, vagy sem?

Még mielőtt megbocsátanál a barátodnak, csússz előtte kicsit a porban, hogy bocsásson meg ő neked az erőszakoskodásodért és a hisztidért, hülye pi­csa.

7-esnek igaza van.

Undorító vagy! Nem érzed a kettős mércét? Miért gondolod, hogy te ütheted őt? Ráadásul ő csak kicsit legyintett, te pedig ütötted a mellkasát, az arcát, és lökdösted is. A helyében azonnal szakítanék veled.

Nő vagyok, szerintem örülj, hogy a párod ilyen fokú önmérsékletet tanúsított, mert azok után, amit te megengedtél magadnak, szerintem nem hogy egy tenyérrel való meglegyintést, de egy akkora pofont megérdemeltél volna, ami fáj, de még nem okoz maradandó sérülést.

Ha nem vagy ura a saját indulataidnak, nincs benned annyi önkontroll és tisztelet a másik iránt, hogy nem tudsz vagy nem akarsz egy párkapcsolati konfliktust kulturáltan kezelni, és aljas módon, tudatosan visszaélsz azzal, hogy egy férfi úgy szocializálódott, hogy nővel szemben még önvédelemből sem szívesen alkalmaz fizikai erőszakot, akkor inkább köszönd meg a párodnak, hogy ennyire visszafogott volt, és nem küldött meg egy akkora fülessel, amiért megharcoltál.

Kettőtök közül neked lenne okod megbánást tanúsítani és bocsánatot kérni, ha lenne benned egészséges önkritika és nem néznéd semmibe a párod érzéseit.

Ha én EGYETLEN EGYSZER ilyen viselkedést megengednék magamnak, a Párom úgy hagyna el aznap, mint eb a Szaharát, de nem ezért nem viselkedem így, mert ezt nem akarom, hanem mert nem csak szeretem, hanem tisztelem is annyira, hogy nem állok neki beszélgetés helyett lökdösni meg ököllel ütni, másrészt, nem utolsósorban magamat érezném szánalmasnak és ultra gáznak, ha ilyet tennék.