Hogyan tanuljam meg elfogadni, hogy az én barátom sem tökéletes?

A múltkor már megemlítette, h annyira a szívemre veszek mindent, s emiatt állandóan hisztizek. 2 éve együtt vagyunk, és az elején még okot adott a bizalmatlanságra, de ma már nem, és teljesen rendesen viselkedik.

Már egy rossz mozdulatára, szemhúzására, mással való kedves beszélgetésére kombinálni tudok, h már biztos nem szeret, másokkal jobb lennie (lassan tényleg így lesz), ha fáradt már ilyen problémák megbeszélésre, akkor szerintem nem is érdekli annyira a dolog őt, mint engem... Egyébként sem az a szószátyár ember, sőt! De mellettem sokkal nyitottabb lett, de nekem még ez sem elég :(

Szeretnék megváltozni, de nagyon nehéz ez az önnvelés. Általában féltékeny vagyok, és azért csinálok még a kis dolgokból is ekkore ügyet, h már csírájában is elfojtsam a "bajt", nehogy túl késő legyen... Tudom, h idegesítő vagyok, és minden tette azt bizonyítja, h engem szeret, és tudom, h tökéletes pasi, ember nem létezik...

Kérlek, fiúk-lányok, mit csináljak, hogyan legyek jobb? Már magamat idegesítem ezzel, nemhogy őt. ...

Bármilyen tipp, tanács, gondolat most jó lenne...

Köszönöm!!

18/L

27/F