Mit lehet tenni, ha egy fiatal felnőtt nem tudja elfogadni, hogy az anyja nem tökéletes?

"Mit lehet tenni, ha egy fiatal felnőtt nem tudja elfogadni, hogy az anyja nem tökéletes?" - szerintem tökéletes ember nincs :) Anyámat imádom, élek-halok érte, de ő sem tökéletes, csak közelíti! :)

Semmit se kell csinálni. Ha a párod felnőtt, akkor előbb-utóbb ugyis leszakad az anyjáról.

Persze ha mondjuk drogozik az anyja (ez csak egy szélsőséges példa) akkor meg kell mondani a nemtetszését, akár tetszik akár nem!

Példát is tudnál mondani, hogy mit nem mer neki megmondani?

Ki vagy te és ki a párod, hogy eldöntse, megmondja, mi a helyes? Én azt gondolom, hogy egy bizonyos határon belül természetesen, akit szeretünk, támogatni kell az elképzelései megvalósításában, akár jó, akár rossz. Nem kioktatásra van szüksége, hanem támogatásra. Meg lehet mondani, hogy "szerintem másképp kellene", de a döntés azé, aki viseli a következményeket (ez esetben az anyáé). A szeretet pedig azt jelenti, hogy nem azt akarod a másiknak, ami SZERINTED jó neki, hanem azt, ami SZERINTE jó.

Hangsúlyoznám, hogy bizonyos ésszerű határokon belül, tehát ha valaki kútba akar ugrani, nem kell belelökni.

Ne már, azt hittem, valami komolyabb ügy.

Ki nem sz*rja le a blúzt meg a másik nőt? :)

Mondjuk ez esetben szerintem nem is arról van szó, hogy a barátod azt hiszi, hogy az anyja tökéletes, hanem arról, hogy nem őszinte az anyjával.

Neked pl. megmondja, ha nem áll jól egy ruha vagy nem tetszik a frizurád? Gondolom nem, mert fél megbántani téged. Ez azért van, mert azt hiszi, ha az őszinteségével megbánt másokat, nem fogják szeretni.

Nem a saját anyja tökéletességével van a baj, hanem a SAJÁT TÖKÉLETLENSÉGÉVEL.

Szerintem a barátod fél felvállalni önmagát! Fél attól, ha olyat fog mondani, ami nem tetszik a másiknak, akkor mi lesz...

Nem az édesanyjával van itt a gond! Mindenkinek saját véleménye van, és ez így helyes! Csak mindenkinek fel is kell tudni vállalnia a saját véleményét! Ez így lenne helyes...