Úgy látszik, elveszítettem a barátomat, mert nem bírja, hogy nem adok neki teret. Nagyon hálás lennék egy kis segítségért. Valaki, aki ebből már kigyógyult?

3 éve vagyunk együtt, ő 34 éves, én 25 vagyok. Az utóbbi időben sokat veszekszünk, ami legtöbbször azért van, mert érzelmileg függök tőle. Féltékeny vagyok (néha belenézek a telefonjába), valamiféle rémület lesz úrrá rajtam, ha úgy érzem, nem vagyok neki fontos (akkor is, ha ez csak pár óráig van így, pl. egy bulin nem foglalkozik velem).

Szomorú leszek, ha nem tudunk találkozni, és folyton erőltetem az összeköltözést.

Hiába látom ezeket a hibákat utólag, hiába járok pszichológushoz, úgy látszik, nem tudom megállítani ezt a folyamatot.

Most már egyáltalán nincs hozzám türelme, rögtön kiakad, ha úgy érzi, hogy korlátozom. Amúgy nagyon-nagyon jó partner, odaadó, türelmes (ez egyre kevésbé), közös jövőt is terveztünk.

Nem tudnám megbocsátani magamnak, ha a hülyeségem miatt elveszíteném. Van valakinek ebben tapasztalata?

(Kérem, csak értelmes, 20-on felüli emberek írjanak.)