Úgy látszik, elveszítettem a barátomat, mert nem bírja, hogy nem adok neki teret. Nagyon hálás lennék egy kis segítségért. Valaki, aki ebből már kigyógyult?

1. 3 ev utan mar illett volna osszekoltozni.

2. Ez tenyleg idegesito. A kapcsolatnak nem arrol kell szolnia, h mindig veled foglalkozzon,mindig bizalmatlan vagy...

3. A pszichologus nem er semmit. Neked kell valtoztatni

"Nem tudnám megbocsátani magamnak, ha a hülyeségem miatt elveszíteném."

na ezen túl kell lépned, mert ez csak további frusztrációt fog okozni. És lehet, hogy pont az kell, hogy szétmenjetek, ahhoz, hogy meg tudj változni.

Az én életemben szerepeltek már pszichológusok, nagyon is jól, de hát ő se nagyon mondhat mást, mint, hogy most egy lefelé menő spirálban zuhansz.

Nem hiszem, hogy három éve úgy kezdődött, hogy a kapcsolat az, ahol mindig, és csakis egymással foglalkoztok, ha neked 2-3 óra különlét lerombolja a bizalmadat - az nehezen viselhető.

Járni kezdett egy kedves, értelmes, önálló lánnyal, most meg egy őrült fuldokló húzná lefelé, - én mentetem ki embert vízből a szeretet volt a legkevésbé jellemző érzésem :D)

Ha a bulin 2-3 órán keresztül nem te vagy az egyetlen tevékenysége, akkor mit csinálsz?

Másokkal szóba se állsz?