Hol találjak barátnőt? Ha nincs olyan és valószínűleg nem is lesz akkor miért akarják, hogy legyen?

Az igen! 14-es válaszoló voltam és 0, azaz nulla százalékos volt a válaszom! De gondolom csak neked, kedves Kérdező!

“Nem hiszem, hogy akármi is átfog bennem értékelődni. Leadni meg semmit nem fogok, nem is tehetném meg. Az összes felmenőm egytől-egyig ebben élt, nyíltan a banki világban. Hogy élhetnék olyan életet ahol nekem buszoznom kell munkába? Az átértékelődésről meg leadásról ennyit.”

Kedves kérdező! Sajnállak. Szánlak. Egy felületes, pénzcentrikus, luxuscentrikus, üres, látszatvilágban élsz te is, a felmenőid is. Számolgassátok csak a pénzeteket, mert mást ezek szerint úgysem tudtok.

Nem adsz lejjebb? Nem adhatsz lejjebb? Nem állíthatsz haza akárkivel, mert szégyenbe esnél? Hát akkor ne tedd. Gratulálok. Korcs értékrendű vagy a családoddal együtt. Maradj egyedül, keresgéld a youtube-os álomképedet, azt a borzalmas nyáltengert, amit belinkeltél. Felelj csak meg a családodnak, ők biztosan veregetik a hátadat, hogy mennyire tökéletes vagy, hiszen pénzügyi szakember leszel, mint ők magul, ezáltal beleillesz az értékrendjükbe. közben pedig egy bólogatós kiskutya vagy nekik, talán a pénzügyi dolgokat is azért tanulod, mert ők ezt várják el tőled. Közben meg szétesel a vágyba, hogy valami boldogságot találj, olyasmit, amit pénzzel nem lehet megvenni.

“Hogy élhetnél olyan életet, ahol buszozni kell”! Te szerencsétlen! Boldogabb mindenki nálad, mégha buszozik is. Tudod miért? Mert a többségnek van párja, szeretik egymást, közös programjaik vannak, nevetnek, kirándulnak, satöbbi. Csupa olyan dolgot csinálnak és birtokolnak, ami neked nincs! Csak sóvárogsz utána. Pénzzel pedig ilyesmit nem tudsz venni.

Akkor sem kellene az életed, ha hozzámvágnák. Nem kellene ilyen férfi, de ha a lányomat egy ilyen torz szemléletű közelítené meg, páros lábbal hajítanám ki az ajtómon a pénzével, a luxusával együtt. Nem engedném, hogy egy ilyen borzalom részese legyen.

Üres vagy. Méghogy tökéletes meg arra törekvő. Szánalom.

Pedig még mindig van egy hangyányi remény arra, hogy mikor ezekre ráébresz, akkor változtathatsz. Hiszen még fiatal vagy.

Gondolom, ha lenne duplanulla, akkor így értékelnéd a válaszom. Mennyire nem érdekel!

És nem, nem látom benned a saját szégyenemet. Mindenem megvan, amit nem hátszéllel meg szégyenbeeséssel értem el! Diplomák, pénz, ház, autók, átlagon felüli élet, értelmes gyerek, jóképű, normális, szerető férj, támogató család ÉS szeretet, boldogság, megbecsülés, sok-sok nevetés!

Neked mid van? Megfelelési kényszered, pénzed. Azon túl nagyon úgy tűnik, hogy semmi értelmes és átlagos dolgod.

Adj ennek is egy nulla hasznosságot! Én kibírom.

Nem hibád, hogy hová születtél. De ha ennyi hozzászóló azt írja, hogy nem feltétlenül az a jó, amit Ti képviseltek, akkor illene elgondolkodni. Ez lenne a tökéletesítés, hamár annyit emlegeted ezt a szót. Az elgondolkodás az esetleges más szemléleten, annak megfontolása, hogy lehet másképp is, mint ahogy Ti/Te csináljátok. Amíg ezt nem teszed, addig igenis sznob és elutasító vagy és takarózol a “nem tehetek róla, hogy ide születtem” mondattal meg a családi háttereddel.

Ha megismerkednél valakivel, aki tetszik, még szerelmes is lennél, mert egy kedves és angyali teremtés, de normal családból származik, nem arisztokrata családból, akkor simán dobnád? Nem lenne fontosabb a saját boldogságod?

Valamit nagyon benéztél! Hogy jön ide a feminizmus? Nem harcolok női egyenjogúságért, nem érdekel az, hogy egy férfi ugyanazért a munkáért többet kap, elfogadom, hogy ez a szokás és kész. Nem irányítok, mert én ezt egy férfitől várom és távol is áll mindennemű feminista elv tőlem. A kommentjeimben nem érzek feminizmust, de lehet, hogy csak azért írtad, hogy írjál valamit.

“Inkább tökéletesítened kellene azt amid van.” – jolly joker mondatod, betanulhattál még párat, ezeket mantrázod.

Szoktunk néha vitázni és mindketten kölcsönösen meghallgatjuk egymást és a pro és kontrából végül közös nevezőre jutunk. Közös nevezőre közösen. Ez a párkapcsolat lényege. És ennek ellenére is tudom, hogy ki a családfő. Elismerem a munkáját, szokott véleményt kérni bizonyos esetekben, meghallgatja és képzeld, örül, ha egy női szemszög más megvilágítást tud adni a dolgoknak. Ilyenkor mérlegel és nem egyszer előfordul, hogy felhasználja az ismereteimet. Hála égnek, a férjem nem ilyen szemlélettel bír, mint Te, úgyhogy nagyon jól működik köztünk a kommunikáció.

De miért gondolod, hogy ha egy nő nem dolgozik, arany élete lenne, meglenne mindene, akkor tudná is élvezni? Egy ideig biztosan, hiszen újdonság lenne az a fajta életvitel, amit Ti képviseltek, de hosszú távon ez gyakorlatilag egy aranykalitka. Ott van a nő, de nem kell a véleménye, ne szóljon bele semmibe, csak legyen. Ez így önmagában egy váza-kategória. Az is ott van és nem dumál.

“Fontos ügyek döntésében legyen ott mellettem de ne szóljon bele. De ha valami nem tetszik neki szóljon nyugodtan”. Na most akkor ne szóljon bele vagy szóljon nyugodtan?

“Saját véremet mocskolnám be egy olyan lánnyal” – na erre nem írok semmit.

"De ez mindig is így volt és lesz, hogy sosem fogják azt egy szinten kezelni aki úgymond normál családból származott, nem pedig arisztokrata családból. "

Hát... én teljesen egy szinten kezellek magammal, pedig én nem vagyok gazdag. Szóval...:)