Míg a barátom baráti köre csak szinglikből áll nem veszi komolyan a barátnőt?

Hát így. Persze, az első évben kevésbé mer az ember nyilatkozni, ahogy szeretne, de van amikor muszáj határozottnak lenni és kimondani ami zavar téged benne. Ha jól megvagytok egyébként, azért csak megérti a te oldaladat is. Bár magától is lehetne úgy, ahogy leírtad. Egyensúlyt teremthetne. Az a baj, ez tükrözi az igényeit.

Nekem múltkor viccesen így mondta a párom:

neked minőségi órák kellenek, nekem meg a minőségi pillanatok.

Aztán mondta, hogy humorizált, stb. de tudom, hogy tényleg így van és hát én meg ettől többet akarok, mint pár perc. Azért nap 24 órájából 5 perc nem sok. Ő meg el van magának nagyon szépen és megmondta ő elmegy a haverjához akkor is ha együtt lakunk. Nem az volt a baj, hogy majd elmegy, úgyis elfogadom a helyzetet idővel de meg kell szokni. De ahogy mondta...! Hogy nehogy azt higgyem már csak velem lesz... Nekem is rosszul esett, mondtam neki menj csak, én is lelépek ne félj csak találjak ott barátnőt. Vagy haza jövök nélküle. Az még neki is jó, az a baj, azzal nem tudom visszaadni.

"Nemrég az egyik barátjának sikerült becsajoznia, máris nem a barátokkal foglalkozott."

Te meg pont kifogtad azt, aki csak a haverjainak él. Tipikus és ismerős...

Beszéljetek, de ha nem változik, akkor vedd fel a kesztyűt és csináld azt amit ő! Menjetek el vacsorázni, hívjon fel egy barátnőd, te egy "most muszáj mennem"-mel hagyd ott a francba a pasit! Csináld pontosan ugyan azt amit ő! Aztán kérdezd meg tőle, hogy magára ismer-e. Akkor most már tudja, hogy te mit éreztél és mire tojt rá.