Tényleg olyan sokat kérek?

Neki jó, neked nem jó.

Te mondtad neki a bánatodat, ő meg lesz**arta.

Ő elmehet, te nem.

Naki mindent lehet, neked nem.

Háát ez nem egy fényes jövő felé mutat.

pasi szemmel nézve, elég érdekes jelenség a kolléga.

Velem ha egy csak ezt 2x eljátszaná, egy az egyben nyitás az ajtót, és mutatná az utat,ha nem,akkor én mennék el. Emberek vagyunk,nem állatok. Ez viszont messze nem a kedvelő szól. Szó szó, ez érdek kapcsolat, de ezt Neked kell látnod, mérlegelned, hogy erre szükséged van?!!

Én nem szólok, és nem is akarok bele szólni, de ami egyszer vagy többször elő fordul, továbbra is fenn áll a veszélye, hogy újra bekövetkezik.

22/f

Ó, mintha exemről olvasnék. :) Bár köztünk nem 12 csak 4 év különbség volt és pont 23 évesen mondtam azt, hogy elég volt. 18 voltam mikor összejöttünk, ő meg pont 22 éves korára bulizta ki magát, amikor én kezdtem volna, mert szigorú szüleim voltak. Egyetemig otthon kuksolhattam vagy legkésőbb este 9-re otthon kellett lennem. (gondolom nem kell bemutatni, hogy a legtöbb "jó" hely 10 után nyitott). Bár a gólyatábor miatt kiborult pedig semmi durvát nem csináltam, csak egy fiú aludt a szobámban, a szoba másik végében a másik ágyon, mert szegény rommá ázott és a szobatársa kizárta, én meg nem hagytam a folyosón aludni, mert megsajnáltam, plusz leendő csoporttárs volt. Ráadásul 2 fejjel alacsonyabb, még ha véletlen próbálkozott volna akkor is én nyerek, de alapból nem is akart volna, barátnője volt és pont azért ázott el nagyon, mert hiányzott neki. Na de visszakanyarodva ez volt az első jel, de nem vettem észre. Utána jött az, hogy szépen leépítette mellőlem a barátaim, mert sose értem rá miatta vagy ha véletlen mégis elkezdett hisztizni, hogy biztos bepasizok ha elmegyünk valahová barátnőkkel. A rózsaszín köd miatt meg nem azt mondtam, hogy te hülye vagy hanem jajj dehogy drágám, csak téged szeretlek és maradtam simogatni a fejét kb. Az eltervezett közös programok végül mindig meg lettek fúrva, hogy most melója van, most meleg van, most nincs kedve, nincs kedve az emberekhez, fáradt, stb. Kifogás volt dögivel. 5 évvel később azt vettem észre, hogy nincsenek barátaim, a legjobb éveket nem bulizással töltöttem, hanem vele poshadtam a szobájában és sorozatokat meg filmeket néztünk. Nincs egy darab közös emlékünk se kb és már este 10-kor megyek aludni, mert ő 9-kor már kidőlt és nem akartam lábujjhegyen közlekedni, ő meg már reggel 6-kor kel és piszkál amiért én csak 8-kor kelek magamtól, elheverészem az egész napot! Szóval totál kisnyugdíjas tempó...

Besokaltam mikor megismertem nagy nehezen pár új embert az egyetemi gyakorlat révén (ahonnan nem tilthatott el) és kinyílt a csipám, hogy lehet ezt másképp. Másnak nem probléma az összeköltözés (ő csak ígérgette, hogyha lediplomázok feleségül vesz... három hónapom volt addig de még csak össze se költöztünk és szóba se került), vagy egy hétvégi kiruccanás valami európai nagyvárosba turistáskodni. Anyagilag nekünk se lett volna probléma. Neki volt állása 4 nap meló, 4 nap szünet felosztásban, nekem meg elég komoly összegű ösztöndíjaim. De csak ültünk a pénzen vagy kajára elszórtuk. (40 kg-t híztam mellette, de szerinte még mindig észvesztő voltam....)

Szóval megelégeltem, számot vetettem, hogy ebből én csak vesztesen kerülök ki és szakítottam. A barátaim felkerestem, hogy szánom bánom az elmúlt éveket. A régi legjobbaknál bejött, hiányoztam nekik, újra lettek barátaim, programok. Később találtam másik pasit, aki álmaim férfija, szeret kimozdulni, egy hullámhossz és a többi. Megvan a pályakezdő állás is, ráadásul az ország másik felében így ténylegesen önállósodhattam. Miután szakítottam vele ráadásul minden elsőre sikerült. Diploma, szakdoga védés jeles, nyelvvizsga, az állásinterjú. Ráadásul 4 hónap alatt 30 kg-t fogytam csak úgy, minden különösebb odafigyelés nélkül. :)

Szóval gondold át. Tényleg most vagy fiatal, ő meg csúnya ilyet mondani, de öreg már hozzád, mentalitásban egész biztosan, még ha korban egyáltalán nem lenne vészes.