Tényleg sokat kérek?

A párom az egyhetes szabadsága alatt semmit nem csinált itthon! Egész héten tűrtem, nyeltem, de ma már nagyon kiakadtam, és leüvöltöttem jó alaposan a fejét. Nem értem először is, hogy miért kellett az egész rohadt szabadságát az én lakásomban eltöltenie. Van neki ugyanis saját albérlete (tőlem költözött oda 2 hónapja kb.), de kényelmesebb volt nálam (az a hely egy hajléktalanszálló, alig van ott, és csomó pénzt fizet ráadásul érte, és hiába jártatom a számat, hogy keressen olcsóbbat). 1-2 nap előfordult, hogy úgy jöttem haza, hogy csinált kaját, de hát ez a minimum, végtére is neki is ennie kellett valamit. Meg amúgy nem az az önállótlan típus, minden tekintetben fenn tudja magát tartani, csak baromira be tud lustulni. Ettől eltekintve minden rohadt délelőtt játszott és sorozatot nézett, mikor hazaértem, még az üzeneteimet se tudtam megnézni, csak a telefonról, mert ő neki most az volt kényelmes, hogy az én gépem előtt dögöljön. Még most is elmondhatatlanul mérges vagyok. Lett volna a lakásban is egy csomó munka, amit csak a segítségével tudtam volna megcsinálni... Kedden elvitt pizzázni, de ennyi. Ennyi volt az egész hetes törődése, konkrétan 1-szer szexeltünk. Pedig máskor az a kifogás, hogy fáááradt a meló miatt. Én próbáltam megértő lenni, tudom, milyen, amikor már az utolsó energiáit is beleölte vmibe az ember, és kellene egy kis feltöltődés, ezért az elején még noszogattam is, hogy lustuljon csak, majd én bevásárolok, meg hogy játsszon csak, majd én megcsinálom ezt meg azt. De az, hogy a mai nap folyamán én 3 félét főzök, ő meg még mindig csak a gép előtt ül, az felfoghatatlan. Annyira összevesztünk, hogy le is lépett, de egyáltalán nem hiányzik. Nem is akarom, hogy visszajöjjön szerintem a mai napra, mert rengeteg volt belőle. Amikor csak hazaértem, ő itt volt, vagy a budit foglalta be, vagy a gépet, vagy a konyhában volt útban. Amúgy az is probléma, hogy nálam még folyamatban van a tv beköttetése, és a gépen kívül mással tényleg nehezen köti le magát az ember, bár ő nem is nagyon próbálkozott. Pedig van most egy tök jó könyve, amit olvas, de eszébe nem jutott, hogy leszálljon rólam, és csöndben olvasson egy sarokban pár órát. Én magam sem tudom, miért dühít ennyire ez a helyzet, de szerintem igazán segíthetett volna 1-2 dologban, vagy legalább foglalkozhatott volna velem jobban, mert amíg ő itthon játszott meg sorozatokat nézett, addig én güriztem a héten, és erre a hétvégén is (amikor végre én is pihenhetnék) képes ugyanazt eljátszani......