Ti képesek lennétek lemondani a barátaitokról a párotokért?

Vigyázni kell a barátokkal!

Az én legjobbom is kezelésbe vette a feleségemet!

Dobtam mind a kettőt!

Új élet és boldogabb vagyok nélkülük mint valaha!

"Lehet rosszul gondolom, de nekem a párom mindig is fontosabb lesz."

"És én olyan kapcsolatokról beszélek, ahol megbíztok egymásban, szeretitek egymást és tudjátok hogy ameddig csak lehet, együtt fogtok maradni."

Ha olyan párja van az embernek, aki szereti és megbízik benne, akkor ő nem hogy nem akarja eltávolítani, elszakítani a barátaitól, (mégis milyen értelmes indoka lehetne erre?), hanem inkább örül neki, hogy vannak barátai.

Ennyire egyszerű.

"nem tudom miért olyan örömteli nekem, hogy vannak barátai, akik elszakítják őt tőlem, és lehúzzák a szintjükre. az ivós-bulizós tinédzser alja szintre"

A kérdésedből nem derült ki, hogy milyenek a haverjai, nekem meg ritkán van időm és kedvem végigolvasni a további hozzászólásokat. Én úgy vagyok vele, hogy a kérdés megválaszolása szempontjából fontos tényeknek, információknak szerepelniük kéne a kérdés kifejtésében ahhoz, hogy valaki a helyzetre illő választ, esetleg használható tanácsot tudjon adni.

Az meg, hogy valaki milyen barátokkal érzi jól magát, szerintem nem elsősorban a barátokról szól, és nem őket minősíti, hanem őt, szóval ha a párom olyanokkal barátkozna, akik "még mindig ott tartanak, hogy kocsma, ribik, vedelés", akkor nem a barátokat okolnám, hanem komolyan elgondolkoznék valamin.

Van abban nem kevés igazság, hogy "madarat tolláról, embert barátjáról.

"ha megbíztok egymásban, szeretitek egymást, stb, akkor nincs szükség barátokra mert ott vagytok egymásnak."

Szerintem az ember életében nagyon fontosak a barátok, és nem pótolhatja őket a párod. Én nagyon szeretem a páromat, de sosem mondanék le miatta a saját barátaimról. Mondjuk nem is olyanok, akik ellen bármi kifogása lehetne, és ez fordítva is így van.

Attól meg, hogy két éve (vagy akár 12 éve) együtt vagytok, és együtt is éltek, közel sem biztos, hogy egymással fogjátok leélni az életeteket - de ezt nyilván te is tudod.

"És igen, lemondanék az úgynevezett barátaimról is."

"Én max antiszociális vagyok, nem szenvedek azzal hogy megkedveltessem magam, és nem is érdekel (nincsenek barátaim és nem is kellenek) te ostoba. :D"

Nem létező barátokról azért nem nagy áldozat lemondani. :-))))

De ha belegondolsz, a te problémád valójában egyáltalán nem a barátságok és a párkapcsolat fontossági sorrendjéről és összeférhetőségéről vagy összeférhetetlenségről szól.

'Jah, arra meg hogy nem sokáig lesz velem a barátom, csak úgy mondom hogy már majdnem két éve együtt vagyunk, élettársak, és 3,14csa (xD) vagy nem, jobban szeret mint téged bárki valaha. ;D'

Ők a tinik? És te mi vagy? Ilyen megnyilatkozásai egy éretlen embernek vannak. Vedd már érszre, hogy nagyon gáz! A mindenki h*lye csak te vagy helikopter tökéletes esete. És már 2 éve együtt vagytok, hűűű oda ne rohanjunk! xD Megsúgom: 2 év az semmi. Én a legjobb barátomat 14 éve ismerem, mi ahhoz képest 2 évecske? Ha nem akarsz hatalmasat koppanni, akkor ajánlom, hogy mihamarabb változtass és nőj fel.