Miért érzem úgy, hogy már semmi sem lesz a régi? El vagyok keseredve.

22éves lány vagyok, és szerintem mindig is jól tűrtem a sarat. Pár hónapja felbomlott 3éves kapcsolatom, szerettük egymást, de a távolság nem bírta ki a kapcsolatunkat (messze tanulok). Tudom hogy ha tényleg szerettük egymást akkor ennek nem kellett volna megtörténnie, de igyekeztem más fele koncentrálni (tanulás, munka, időnként más férfiak, beteg szüleim ápolása, anyagiak), egy ideig már kevésbé jól de ugyanúgy sikerült megállnom a helyem. Most viszont úgy érzem egy zsákutca az életem. Eddig ha nehéz volt itt belül, mindig éreztem hogy van valaki akiben őszintén megnyugodhatok, bármilyen messze is voltam tőle, állandóan változó idegen környezetben, boldog voltam ha rágondoltam akármilyen nehéz volt. Mostanában viszont kiütközött az állandóan félelmeim, zavartabb vagyok, és állandóan feszengek ha ismét egy ujabb változás jön,pl egy költözés nem tudom megszokni, és magamba fordulok. Barátaim sajnos nincsenek sokan, és ők is elfoglaltak. Itthon még jobban meg kell szorítanunk a nadrág szíjat, és nem tudok egyről a kettőre haladni. Lehetséges mind ezt a sz***t a szakításunknak tulajdonítani?