Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Jogosan érzem magam kevesebbnek, mert kevesebb a fizetésem, mint a páromé?
Közös kasszán vagyunk, mert számára ez elfogadható, mivel egy pár vagyunk és nem lakótársak, hogy mindent felezzük és elvégre közös életet választottunk. Tehát őt ez nem zavarja, tudja, hogy nehéz volt munkát találnom és egyelőre szakmán belül nincs lehetőségem, de mindig figyelem az ajánlatokat.
Valamiért mégis kevesebbnek érzem magam emiatt, és próbálom ezt azzal kompenzálni, hogy a háztartás az enyém. Főzök, takarítok, pihenés nélkül munka után is, mert szeretnék a párom számára közös otthont kialakítani a lakásból.
A munkám ettől függetlenül egyre stresszesebb, néha már alig bírom a légkört. Váltani szeretnék, de nehéz.
Nagyon kevésnek érzem magam és kicsit szégyenlem is, pedig van aki szerint elismerő, hogy az ilyen alacsonyan fizető munkát is elvállalom, hiszen el is kell, ez így van rendjén.
Ill. az is rosszul esik, amikor ennek ellenére egy teljesen kívülálló ember megpróbálja kiokítani a páromat erről a helyzetről, aki nem lát bele a nehéz helyzetbe és azt hiszi, hogy munkát olyan egyszerű taláni és azt sem látja, hogy emelett szakadatlanul próbálom ellátni a háztartás is kettőnkért.
(személyes véleményem, hogy egy szeretteljes családban ahol vannak már gyerekek és az anya kevesebbet keres, ott sincs ez a megkülönböztetés, hogy akkor a férj magára költi a fizetése többi részét, hiszen együtt egymásért vannak azokkal a lehetőségekkel, amikkel csak tudnak. Pl: munka, háztartás, stb. Csak nekem mégis kellemetlen és alacsonyabbnak érzem magam.)
Mit gondoltok a helyzetről?
22N
válasza:A kérdést megválaszoltad.
Továbbiakban, ha a témáról szeretnél beszélgetni, akkor Egészség- Mentális egészség kategórián belül, és privátban.
válasza:
válasza:Nem
Nagyon nem..
Azert mert a t minkádat nem fizetik meg annyira, azért nem dolgozol kevesebbet..
Sőt
És nagyon rosszul csinálod, ha emiatt mindet bevállalsz otthon, rámegy az egeszséges, és a kapcsoltod is
És ebben csakis te leszel a hibás nem a parod, nem a munkád, te egymagad.
Ha egyedül nem megy, akkor kezeltesd magad, mert a saját értékeset ennyire a pénzben merni nagyon egészségtelen gondolkodásra utal .
Tehá magadat kell átállítanod
Ha jobb munkát kapnal a parodnál, akkor őt lenézdés, és vele csináltatnál mindent?
Ha igen, akkor az értékrendeddel van a baj, nem is a magadfelé az érzéseiddel
válasza:Először is, kinek mi köze a ti életetekhez, mi jogon oktatja ki a párodat más? És miért zavar ez téged??? Nem otthon fekszel és növeszted a feneked, dolgozol! Hogy mennyit keresel, mi közük hozzá??? Amiért nincs 500 ezer forintos fizetésed, tán te nem vagy ember??? Ha havi 60 ezret kapsz te már emberszámba sem vagy vehető?? Tudod, akinek van olyan vastag bőr a képén, hogy téged kibeszéljen a párodat meg kioktassa, az nem ember, hanem féreg! És férgekkel pedig ne foglalkozz!!
A másik, hogy szép tőled, hogy mert a párod esetleg többet fizet a közös kasszába, mint te, ezért házicselédnek tüntetted ki magad, de ki kérte tőled ezt? Szerintem senki! Rendben vagy, hogy házias vagy, de ne azért legyél, mert hálából, és az is rendben lenne, ha egy kicsit hálából mégis többet teszel, de ne essünk át a ló túloldalára.
A párod többet keres, na bumm, nem tudom mennyi az annyi, de azért mégis ő a férfi ember, azért kijár neki ennyi "férfiasság". Sőt, elárulom neked, hogy sok országban a férfiak a mai napig magasabb fizetést kapnak, mint a nők.
Tehát felejtsd el mindezt, ha zavar mégis, mondd neki, hogy inkább ne legyen ez a közös kassza. A párod ajánlotta fel, szeretetből, mert ez az! Nagyon szerethet téged, hogy ilyen. Én nem bántanám meg! Nyilván ne költsd az övét, de ha kifizet helyetted egy gázszámlát vagy villanyszámlát, te nem vagy ingyenélő.
Keress folyamatosan új munkát, ha ez rosszul fizet és úgy érzed nem éri meg, juss feljebb, küzdj, hogy jobb legyen neked, nektek.
De a házicseléd szerepből szállj ki, ahogy kevesebb se vagy!
Igenis mindenkinek megvan a maga feladata otthon. Te is napi 8 órát dolgozol, te is fáradt vagy, nem szabad ezt csinálnod. Mindenkinek megvan a maga feladata otthon is.
válasza:Figyu, ha bárki a párodat "ki tudja erről okosítani" akkor nem kár ha már nem lesz a parod..
Szerintem ő nem gondolkodik így, ráadásul meg azt is látja, hogy téged zavar is.
Szeribtem a akívülállő vagy a férjedet akarja, vagy irigykedik
válasza:Bocsi.. Párodat..
/ telefon, elnezest a hibák miatt/
Nem akahatja a páromat :) egy szintén férfi mondta neki, akinek barátnője sincs tehát fogalma sem lehet a dologról, hogy milyen valakit önzetlenül szeretni és megosztani vele azt amink van.
Így a képzeletbeli kapcsolatban egyelőre csak ezt látja, hogy kb. lakótársnak és kevesebbnek nézi a női nemet.
válasza:én a párod helyében inkább megbecsülnélek. van egy ismerős házaspár 1 gyerekkel+ hitelekkel és ott tényleg az apa tartja el a családot. a nő műkörmös eredetileg, de mondtuk már neki, hogy menjen dolgozni pl pénztárosnak vagy bármit amit talál. erre ő azt mondja, hogy havi 60E-ért nem éri meg. csak abba nem gondol bele, hogy az a 60E elég lenne mondjuk a hitel törlesztésére vagy 1-1 számlára. amúgy is életképtelen a nő. ráadásul apuka krónikus beteg is. többször volt olyan hogy kórházba kellett mennie mert olyan rosszul lett. ha ott történik valami komolyabb apukával, hogy sokáig nem tud dolgozni, akkor ők megáshatják kb a sírjukat is.
úgyhogy ne érezd magad kevesebbnek. aki meg nem lát bele a helyzetetekbe, annak a véleményével meg nem kell törődni.
válasza:Egyszerű a megoldás: a párod is csak annyit adjon a közösbe, amennyit te is, és a maradékot tartsa meg magának. Sőt, ha nincs szükség annyira, beszéljétek meg, hogy mindenki X forintot bead, és mindkettőtöknek maradjon saját.
Én sem lennék szívesen a helyedben, az az igazság.
29/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!