Az anyagi helyzetetek miatt éreztétek magatokat kevesebbnek mint egy rokonotok?
Egy családi házban lakunk, 15 éve költöztünk ide. A bútoraink még a régi lakásból vannak (van 30 éves bútorunk is) olyan szedett-vedett a berendezés. Eddig engem nem zavart, így éreztem magam otthonosan, ezek között a cuccok között nőttem fel. De ma átmentem az egyik rokonunkhoz akiknél nemrég volt lakásfelújítás, és bár olyasmi idős a házuk mint a miénk, belülről olyan lett mint egy palota. Mintha egy újságból való házban lettem volna. Nem győztem dicsérni. Igaz ők anyagilag jobban el vannak eresztve, de náluk inkább az ízlésesség ami a döntő + a feleség valami lakberendezői sulit is elvégzett. Kicsit elszégyelltem magam....
(És nem azért mondom mert elégedetlen vagyok, meg jódolgomban nem tudom mit csináljak, mert eddig nekem a miénk tökéletes volt, csak kicsit rossz érzésem lett. Persze más örülne ha ilyenje lenne mint a miénk ezt is tudom)
Nem. Egyébként a berendezés nem az anyagi helyzetet mutatja, hanem hogy mennyire fontos, hogy hogy néz ki a lakás.
A szüleim lakása is igen szedett-vedett, konkrétan csak a gyerekszobabútor az, amit nem örököltek, hanem húsz éve vettek. Pedig anyagilag nem álltak soha annyira rosszul, csak mindig volt fontosabb dolog is. Például milliós értéket képviselő zöngörát vettek nekünk, amikor elkezdtünk zongorázni. Na abból a pénzből szépen e tudták volna rendezni a házat.
Ellenben a nagynénéméknek egyáltalán nincs sok pénzük, mégis szép bútoraik vannak. Mert ők meg inkább erre költöttek.
Nem érzem, hogy ezt szégyellni kéne. Én most a párommal rendezem be a saját lakásunkat, és bizony erre sem lesz sok pénzünk. Mondjuk több időt fordítok rá, mert lesem, mikor lehet valami jó dolgot nagyon olcsón kifogni. De ez egyéni döntés kérdése, és megértem anyukám is, hogy neki nem fűlt ehhez a foga.
én sosem éreztem ettől kevesebbnek magam. anyukámnak sok testvére van , mi vagyunk talán a legszegényebbek a családban. a gond csak akkor van ha azt éreztetik az emberrel hogy ezért kevesebb. pl egy két rokonom ilyen.
emlékszem egy esetre mikor vettünk egy drágább jó fényképezőgépet és mentem nagynénémékhez. és pont véletlenül ők is olyat vettek , én meg mondtam hogy jé nekünk is ilyen van erre az volt a válasza hogy az kizárt dolog mert ez egy nagyon drága gép :S
*zongorát
nem tudom, hogy sikerült ennyire elgépelni :D:D
Szerintem ne legyél emiatt lehangolva. Mikor mi megvettük az új kocsinkat, amit a férjem használ, én egy darabig bele se akartam ülni a régi Suzukimba, és sajnáltam, hogy nekem azzal kell járni. :DDD Pedig mind a kettő a mienk!
Nekünk is néhol kicsit szedett-vedett a berendezés (szüleimtől, apóséktól, pár új bútor), de igyekeztük úgy elrakni őket, hogy szépen mutassanak. Ami új, és most lett kész (különösen, ha volt rá pénz), az nyilván szebben mutat. Ha zavar a dolog, akkor beszélj a rokon feleséggel, lehet hogy tud pár trükköt, néha kevés pénzből is lehet nagyon szépet varázsolni, csak fantázia kell hozzá.
Kérdező én egy ősrégi kis bérházi lakásban élek és sok butorunk még a nyagyitól van sokkal idősebbek mint 30 év.
Szereinted most szégyenkezek elöted mert ti kertes házban éltek?
eeej, hát nekem kb 30 éves szekrénysorom van, amit még a nagyiék vettek anyumnak. el sem tudok képzelni szebbet és praktikusabbat. persze, az érzelmi kötődés nagy szerepet játszik, de ha lenne pénzem se cserélném le.
imádom a lakásomat minden egyes bútorral együtt.
ránézek, és azt érzem, hogy milyen szép. :D lehet, h a barátnőimnek full ikea az egész kecó, de nekem valahogy nem kéne egyikük bútora sem :D
persze, igényes és ízléses a berendezésem, nem szeretem a sallangokat és a felesleges dolgokat. a lakásom is teljesen fel van újítva, a fürdőt és a konyhát mindenki dicséri, mert az tényleg nagyon modern, és dizájnos.
a bútorra meg senki nem mer egy szót sem szólni, mert tudják, hogy az nekem szívügy :D
egyébként sem az számít, hogy ki mit gondol, hanem hogy én hogy érzem magam itthon. iszonyat jól :D
Igen, de nem azért mert szegények lennénk. például amikor belépnek anyumék lakásába elcsodálkoznak milyen jól néz ki és milyen nagy, persze leszűrik, milyen gazdagok vagyunk, volt már olyan is hogy apumnak beszóltak, hogy nekik nem telik tengerparti nyaralásra, nem úgy mint nekünk, én már lassan helységnevek nélkül mondom, hol voltunk, mert látom a szemükben az irigységet, és ez igen rossszul esik, pedig a dolog nyitja csak a spórlásban van, hogy minden fillért félretetettünk, és nem költöttünk hülyeségekre, de ezt hiába mondom másoknak, soha nem hisznek nekem. rokonság: a volt nagyanyám azt mondta lesztek ti még szegények is, ezt a fiának mondta, mikor elmentünk nyaralni. Aztán a keresztapámék minden dolgot megvettek ami nekünk volt csak minimum dupla akkorában. A másik oldalon is igen rossz dolog állni.
De én nem szoktam irigykedni, és szégyellni sem magam, bár nekem fontos, hogy szép lakásom legyen, és ha nincs sok pénzed akkor a minimál stílust neked találták ki, hiszen alig kell hozzá bútor, mégis nagyszerűen néz ki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!