Tényleg tapadós barátnő lennék ettől?

Hát lányom, én a fél karomat adnám, ha kéthetente egyszer találkozhatnék a párommal (messze-külföld). Szóval, mint érintettől, remélem elfogadsz néhány tanácsot/megfigyelést/tapasztalatot.

Megmondom neked, hogy szerintem mi lehet az idegesítő és kiakasztó ebben a helyzetben: az, hogy hacsak nem a kézi edzés vagy rajzszakkör vagy forrócsokizás a haverokkal vagy családi túrázás közben írogatsz neki mobilról, akkor bizony leépíted a szociális életedet, azért, hogy "vele legyél". És ez tényleg ijesztő lehet. Erre a megoldás az, hogy tudatosan NEM építed le a kapcsolataid, szociális életet élsz a fickón kívül is: eljársz koktélozni a barátnőkkel, beiratkozol a helyi hímzőkörbe stb.

Mindemellett ahelyett, hogy csak sírsz és aktívan sajnálod magad próbálsz mindig valami pozitívat keresni a napodban, akármilyen nehéz is és akármilyen kis hülyeséget is. Elvégre nem egy sírós, nyafka libába szeretett bele, nemde? ;)

Ezt komolyan csak úgy érdemes csinálni, ha nem tragédiaképp éled meg a helyzet. (Mármint nagy általánosságban. Rosszabb napok megengedettek :))