Szerintetek 25 évesen még megtalálhatom az igazi szerelmet? Vagy csak én tartom olyan magasztos dolognak? Sokszor már öregnek érzem magamat emiatt.

Hosszú leírás jön. Kicsivel érettebb voltam tiniként mint a korombéli lányok, pl. amig ők középsuliban azon versengtek addig én arról álmodoztam h lesz egy normális párom. Az 1. exemmel 17 évesen jöttem össze, de átvert, meg az volt a baja h váratni akartam a 18. szülinapomig meg otthagyott egy dagadt trehány nő miatt, meg meg akart változtatni , azt akarta h hízzak de nem tudtam ehetek bármit, nálam genetika a vékonyság... amugy én vékony vagyok, meg hosszu fekete hajam van, szemüveget viselek meg sportolok egy ideje meg igyekszek csinosan öltözködni. Eléggé nehezen ismerkedek sajnos mivel zárkózott vagyok pl. uj társaságban, új munkahelyen, mig meg nem találom a magam társaságát... Az 1. kapcsolatom után jött pár rövidebb, 21 évesen megtaláltam azt akit tényleg olyan igazinak hittem de még ő is átvert 2 hónap után otthagyott egy 2 gyerekes anyukáért akivel elöttem is járt (látásból ismert középsuliból csak érettségi után 1 évre találkoztunk de suliba nem beszéltünk), meg Ő vette el, csak én megbiztam benne az elején legallábbis azt hittem, elvitt vacsizni szülinapomon, elötte meg pl. évekig nem volt ilyenbe részem, mivel elötte is sokáig voltam szingli.. Aztán átvert, volt h 3 napig nem keresett, én meg majdnem rendőrségre mentem kerestetni mert kicsivel aggódósabb lány vagyok... Aztán utánna tudtam meg mástól h a másik csajjal van... És szétmentünk, mert kihivtam h beszéljük meg és szakitottunk.... Utánna társkeresőztem neten de ráhagytam akikkel taliztam leejtettek (csak sétálni mentünk el semmi olyan), meg folyamat apám korosztálya próbálkozott be, igy ráhagytam soha többet nem társkeresőzök...Sose voltam olyan lány aki csak ugy lefekszik másokkal, meg belemegy mindenféle kapcsolatba olykor évekig szingli vagyok.. Aztán a 2 hónaposom után rá 2,5 évre lett egy 1 éves kapcsolatom, de a srác nem akart dolgozni, nem volt életrevaló jó volt neki anyuci szoknyája mögött... én ekkor voltam 24 ő meg 25. Rengeteget veszekedtem vele h dolgozzon, érettségije van meg jó szakmája, de én kevés voltam hozzá és kivágtam... Azóta egyedül vagyok, olykor eszembe jut a 2 hónapos exem akit igazán szerettem, de szerintem már nem fogok ugy senkit se szeretni mint ahogy akkor őt, félek hogy a másik se fog szeretni, meg félek hogy mert nem szabad... még az 1 éves exemet se tudtam ugy megszeretni, de szerintem azért mert papucs volt és nem voltak életcéljai se... Nemértem a sorsot sem hogy miért van az h a nagypofájú (de bunkó) és dagadt meg plázacica nők vagy azok akik kihasználják a másikat miért találnak könnyen kapcsolatot? Jó persze én válogatós vagyok ezt hozzátenném de nem vok annyagias, legyen egy min. béres munkája, életcéljai (hogy ne a segéllyel érje be) meg hogy legyen korombeli, meg lakjon a közelembe, legyen figyelmes, ilyesmik... De valahogy ugyérzem hogy szerintem ilyet sose fogok találni... Sokszor csúnyának és öregnek is érzem magamat már, pedig sokak szerint nem vagyok az... Más meg tök gyorsan megtalálja azt az igaazit (pl a szüleim is anyum 15 volt mikor apummal összejöttek apum meg 17 és lááám még eggyütt vannak). Discóba ritkán járok meg szórakozni, munkám meg most csak ideiglenes van (ahova hivnak épp), női kollégáim vannak csak... Meg faluban élek, ahol sok a pletykás ember meg öregek vannak főleg, neten meg nem szeretnék, nem is akarok már, régen próbáltam, de nekem ott nem termett sok babér, nem is szeretem... L/25