Barátnőm össze akar költözni, én meg még nem. Mitévő legyek?

Hát én egy ilyen hárpiával biztos nem költöznék össze, meg is értem szerencsétlen srácot.

Attól, hogy szeret otthon lakni a szüleivel, akivel első perc óta együtt lakik, szeret a megszokott légkörben lakni, és még nincs kész arra, hogy egy ilyen mindenlébenkanál "bárkinél bármit jobban tudok" nőszemély legyen a társa egy életen át.

Én önző? A fizetésem egy részét a szüleimnek adom a kérésük ellenére, a maradék 70-80-ból pedig adakozzak? Vagy mit szeretnél? 20 a süketeknek, 30 a hajléktalanoknak, és a maradék 20-30ból meg költsek magamra? Vegyek kínai ruhát meg tesco-s kaját és kész? Jó mondjuk kínaiba járok de na.

Egyáltalán nem vagyok önző, mert a barátaimnak is volt már szükségük a pénzre, és én adtam is nekik, amit szívélyesen vissza is adtak.

Az egésszel annyi a bajom, hogy elkapkodjuk és a kapkodás sohsem vezet jóra...

Na meg persze megszoktam hogy heti 1x eszek valami finomat, vagy elmegyek a barátaimmal csavarogni, de ezek mind le lesznek fújva, egy tök idegen városba költöznék. SENKIT nem ismernék a barátnőmöm kívül.

Érdekes felfogásod van hallod-e..

Jobban fizető állás? Mikor örültem, hogy ezt is megkaptam. Egyébként folyamatosan keresem, mert nekem is jobb lenne 150-160-ból gazdálkodni, mint 100-ból.

Egyébként nagyon nem szeretnék még költözni, jól látod, de nem vagyok már csecsemő, csupán ezért...

Dolgozok, segítem anyáékat, és a nagyiékat is ha rászorulnak, elvégzem az összes házimunkát, és nem, nem vagyok anyuci pici fia. Semmit nem rakott a seggem alá.

Egyszerűen korainak és pénzkidobásnak érzem az egészet. 1-másfél év múlva ha látom hogy van jövője a dolognak, akkor igen, szemrebbenés nélkül, de így még fölös a dolog.