Segítség! A párom össze akar velem költözni! Mit tegyek?

Tudom, hogy furcsán hangzik, "jajj szegény én, a barátom, velem akar élni", de csak 19 éves vagyok, és még tanulok. A 23 éves barátommal 2 éve vagyunk együtt, van munkája, és jelenleg albérletet keres. Alapvetően kedves, türelmes, toleráns, és figyelmes. Mindent elém rak, amit szemem-szám megkíván, sőt még ki se kell mondanom. Hűséges, szeret, őszinte, és csodálatos. Viszont neki a "járás" azt jelenti, hogy sülve-főve együtt vagyunk, egymás nélkül szinte sehova se megyünk, ha van egy kis szabadidőnk, alap , hogy felhívjuk a másikat, hogy ráér-e, hétvégente egymásnál alszunk, együtt töltjük a délelőttöt és / vagy a délutánt, tőle megyek suliba és hozzá megyek suliba, ha nincs tanulnivalóm. Zokon veszi, ha mással találkozom, ( lehet az egy középkorú nő, vagy egy régi jó barátnőm), ha egy-egy napra elutazom, néha, az a baja, hogy miért nem megyek fel hozzá, ha hazaértem.

Most albit keres, és megkérdezte, hogy hozzá költöznék-e, ha találna egyet.

1. Valszeg másik városban tanulok tovább, nem hiányzik, hogy elkötelezzem magam valakinek, nem hűség szempontjából, hanem hogy feladjam a továbbtanulást, az utazgatást- ő nem tudja finanszírozni az én "álmaimat", eddig oké, nem várom el tőle, nincs hozzá jogom, de ha nélküle vágok bele valamibe, akkor vagy mindenáron segíteni akar, vagy be kell fejeznem, ha ő nem tud támogatni( akár anyagilag, akár időben)

pl: Jelentkeztem a suliban fizika szakkörre, ami 2 + órát jelent hetente. Olyankor négyig vagyok, és utána nincs kedvem sem időm átmenni hozzá. Ő duzzog, hogy miért vettem fel, ő ehhez hülye, ő ebben nem tud segíteni + 1 napig nem is látjuk egymást.

2. Egy minimálbéres fizetésből kizárt, hogy kettőnket el tudna tartani.

3. Most az anyjával él, nem élnek túl jól, de hiányt sem szenvednek, önálló akar lenni, de azért nem kéne elköltözni. A rezsi az albi sokba kerül, ráadásul , 3-4 év alatt egy saját lakást is össze tudna hozni.