A barátom folyton sír minden miatt. Elegem lett belőle, szakítottam, most én vagyok a szemét. Jogos?

Én sose tartottam gáznak, ha egy férfi sír. De akkor legyen rá oka. Egy volt barátom rendszeresen sírt, mert apukája meghalt, Teljesen érthető, megvigasztaltam, segítettem neki feldolgozni. Egy másik néha-néha sírt, ha elérzékenyült valamin. Egyiket se tartottam gondnak.

Vele pontosan ez volt a probléma, hogy minden ok nélkül sírt. Nagyon sokat voltunk együtt, sokat foglalkoztunk egymással, de abban a pillanatban, ha nekem más dolgom akadt, elsírta magát, hogy ne hagyjam egyedül. Már pedig vizsgaidőszakban muszáj tanulni és elmenni vizsgákra. Munkahelyemen nemrég volt egy projekt amiben részt vettem, ez bizony megkövetelte, hogy sokszor bent maradjak. Bent is akartam, mert érdekel a dolog. Akkor is sírva hívott fel, hogy hol vagyok és miért nem vele vagyok. Sok közös programot csináltunk együtt, de nekem igényem van arra is, hogy egyedül menjek el barátokkal, haverokkal koncertre vagy iszogatni. Akkor kimondottan bőgött és hisztizett. Ezt pedig nem bírtam elviselni. Ha őt kérdeznénk meg, nyilván azt mondaná, én voltam a szemét, és nem törődtem vele eleget, holott ez nem igaz. Semmiféle trauma nem érte gyerekkorában amiért így kéne viselkednie.