"Muszájból" csinálja? Hosszú.

Én 22 éves vagyok, a barátom 23 és 2 éve vagyunk együtt.

Mindig is szerettem a kihívásokat, de jó kapcsolatot akartam. "Belefogtam" egy fiúba, tökre érzéketlen volt és rideg. De ha már beleszerettem... nem tudom mi fogott meg benne, egy dolgot sem tudnék mondani, csak szerelmes lettem belé. A lényeg, hogy eleinte haveri viszonyban voltunk, "látszólagos párkapcsolat", csak szex és más semmi... elméletileg párkapcsolat, gyakorlatilag csak szex. Én sokat bánkódtam, még meg is akart csalni, de lebuktattam. Nem adtam fel, rózsaszín köd volt előttem, megbocsátottam a "majdnem megcsalást" (csak interneten beszéltek le mindent, de már se híre, se hamva a csajnak). A lényeg, hogy én beletörődős kapcsolatban éltem. 1 év után elmondta, hogy azért ilyen velem, mert az exét (aki akkor már 3 éve nem volt vele és anno megcsalta [nem csodálkozom rajta]) még nem felejtette el. Na de gyúrtam, dagasztottam a kapcsolatunkat. Mindig is szerettem volna egy kapcsolatot, ahol nagyon ritkán én kapok virágot, bonbont, csokit, megyünk moziba, csinálunk programokat, jól érezzük magunkat és néha elfeledkezhetünk a gondjainkról. Csakhogy a barátom szerint ez mesebeli álomvilág, ezt semmilyen pasi nem teszi meg, ilyen csak a filmekben létezik. Ezen sokat veszekedtünk, mert én igenis szoktam Neki sütni kedvességből sütit, szoktam Neki venni bármilyen mütyűrt, amit megengedhetek és tudom, hogy szereti, tehát az, hogy "gondolok rá" az én részemről meg van. Már néha-néha vesz nekem csokit, édességeket, amiket szeretek, elvitt kínai étterembe, mozi is be van ígérve, valamelyik nap pedig hozott nekem virágot. A kínai étterembe akkor ettünk, amikor már 1,5 éve voltunk együtt és kb. úgy éreztem magam, mintha randin lennénk. Egyszer voltunk együtt kajálni, azt is én fizettem anno és annyira fura érzéssel töltött el, hogy mindent ő fizet, még Ő soha nem csinált ilyet... és csak bambultunk, ettünk, mindketten furán éreztük magunkat... szóval úgy éreztem, hogy én kisírtam és "muszájból" vitt el... A virágról... Hazatérve egy kisebb csokor virág fogadott. Örültem, puszilgattam, majd mondta: "Úgy is ezt szeretted volna, nem? Hogy virágot hozzak Neked. Hát megkaptad." Ezt nem mérgesen mondta, hanem mintha hatalmas nagy hőstettet vitt volna véghez. Én kb. egy hete gyertyafényes vacsival kedveskedtem Neki, örült neki, nem is mondta, hogy kell, de én ezzel is kedveskedtem Neki. Hozzáteszem, hogy régebben én vettem neki az utolsó napokra a kaját, mert elcigizte a pénzét és néha rendeltem magunknak pizzát, sőt, én adtam neki pénz számítógépes játékokra és cipőre. (Volt rá pénze, csak elszórta chipsre, kólára, italra, cigire és minden érdemtelenségre).

Na a másik kedvencem az anyukája... Ő bármit mondhat rám, ki van magyarázva, ha Ő tesz nekem ellenszenves dolgot, akkor pedig le vagyok rögtön hordva mindennek. Ha én megemlítem a barátomnak, hogy nekem ez és ez nem tetszik, akkor én rinyagép vagyok és elkezd üvöltözni, veszekedni, ha az anyukája mondd ellenem valamit, akkor rögtön "beszélnünk kell". Érdekes módon nekem a szájába kell rágni, hogy a barátnője vagyok és tegyen már igazságot, álljon ki mellettem és ne mindig csak az anyukája legyen a szent. Egyik eset: Beszélgettünk az anyukájával régebben az iskoláról, hogy rám nem hallgat a fia, nem akar tanulni, ordítozik velem és azon a pár krediten múlik, hogy átteszik-e fizetősre vagy sem... Megkértem, hogy beszéljen vele. Erre másnap elkezd üvöltözni velem a barátom, hogy az anyukájának én egy hülyegyereknek állítottam be és fáj neki, hogy én akarom megmondani, hogy hogy nevelje a fiát és rosszul esik neki, hogy én a fia háta mögött áskálódom. Esküszöm semmi bántót nem mondtam, semmi iránymutatót, csak megkértem, hogy beszéljen vele. A barátomat fizetősre tették át, hitelt kellett felvennie... Anya vett neki boxert, zoknit és felsőt, nadrágot, mert a barátom szülei maguknak márkás cuccokat vesznek és a fiuknak már "nem jut" a pénzből...

Szerintetek is "muszájból" csinálja a kedveskedést? Én egy hárpia lennék?