Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Képtelen vagyok elköltözni a...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Képtelen vagyok elköltözni a páromtól, pedig már nem szeret és csak muszájból van velem. Mit tegyek?

Figyelt kérdés
Két éve vagyunk együtt, sokszor szakítottunk amiatt, mert úgy gondolta, hogy nem képes párkapcsolatra, meg ki nem mondott okok miatt, amit még a mai napig nem tudok. De mindig újra összejöttünk. Ő forszírozta az összeköltözést, így az is megtörtént. Mindig mellette álltam: amikor azt hitte, hogy a volt barátnőjét szereti, amikor pénzügyi gondjai voltak, amikor a családjával volt gondja. Már 1 éve vagyunk együtt és kiderült, hogy már csak azért van velem, mert nem akar egyedül hagyni, mert munkanélküli vagyok. Amúgy nem érzi jól magát a kapcsolatban és már nem szeret. Én pedig tisztában vagyok vele, hogy el kéne költöznöm, tudom, hogy így nem élhetünk együtt, de képtelen vagyok hisz még mindig nagyon szeretem azok után amiket csinált. Volt már valaki hasonló helyzetben? Köszönöm
2010. ápr. 2. 15:19
1 2
 1/13 anonim ***** válasza:
Mindenkép hagyd ott és minnél elöbb próbáld meg elfelejteni.
2010. ápr. 2. 15:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/13 anonim ***** válasza:

Nos értem, szóval ez már csak amolyan ÉRDEK kapcsolat. Biztos valamennyire szeret még mint barátot tuti, de sajnos annyira már nem, hogy felhőtlen legyen a kapcsolatotok, hogy bármiröl vidáman beszéljetek, hogy öröm legyen a másik mellett felébredni reggel, gondolom néha vágyna arra is h külön legyetek, te meg vágynál a szerelemre amire már se te se ő nem képes, nem tudtok már felszabadultak lenni egymás mellett, sokaknál hasonló ez a helyzet és még egy gyerek is szokott néha lenni a képben, remélem gyerek az nincs?!?


Te amúgy nem tudnál hazaköltözni szülőkhöz, míg találsz munkát, és utána keresni egy másik albérletet, szép hogy állja a cehhedet és a számláidat gondolom így kényelmes is és ezért nem sürgős számodra az, hogy munkát találj, mondjuk csak a munka miatt ha nem szeret akkor érdekes, hogy még együtt laktok, és miért nem küldött haza a szüleidhez. Mert ugye ő biztos más lányt szeretne majd egy idő után amivel szemben te ott állsz mert együtt laktok.


Szóval , szerintem mihamarabb keress munkát és költözz haza vagy menj el egy ismerőssel ismerőshöz albérletbe vagy egyedül, vagy keress egy lakótársat.

2010. ápr. 2. 15:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/13 A kérdező kommentje:
De, haza tudnék édesanyámhoz költözni. Nem is itt a gond. Túlságosan szeretem a párom ahhoz, hogy elhagyjam. De tudom, hogy azt kéne. Hisz már nem szeret és csak a lelkiismeret furdalás miatt van velem (mert én segítettem neki anyagilag, r-go neki is mellettem kell most lenni). De már csak e miatt van velem. Én meg tudom, hogy szenvedünk egymás mellett mégsem tudom rávenni magam, hogy hazamenjek, mert belehalnék, ha nélküle kéne lennem. Nem normális dolog, igaz?
2010. ápr. 2. 15:37
 4/13 anonim ***** válasza:

Most akkor 1 vagy 2 éve vagytok együtt? Mert először 2-t írtál,aztán 1-et.

Különben meg ez így egyikőtöknek se jó. Ha sokáig vele maradsz, egy idő után nagyon fog hiányozni a közelsége, a gyengédség, az, amit egy olyan férfitól kaphatsz, aki igazán szeret téged. Te kezdetben azt mondod, megelégszel azzal is, ha csak melletted van, de később egyre több kell majd, amit már nem fog tudni nyújtani, és csak szenvedés lesz mindkettőtöknek. Végy erőt magadon, és szakíts, és költözz el. Inkább szenvedj 1-2 hétig, hónapig, míg túl leszel rajta, mint hónapokig, neadj' Isten évekig, mert ott vagy vki mellett, aki téged nem szeret, és nem is próbál meg ámítani.

Én voltam már így, csak épp én voltam a "férfi", vagyis az, aki a te esetedben a férfi. Volt egy barátom, jártunk pár hétig, 1-2 hónapig, és én éreztem, h nem lesz ennél több, ennél mélyebb. Ő esengett, h adjak neki egy esélyt, csak legyek vele, neki az is jó, etc. Először megsajnáltam, gondoltam, nekem nem fáj, ha vele kell lennem, tudja, h nem szeretem, de nincs más sem, akit szeretnék.

Viszont ahogy telt az idő, egyre inkább kiütközött az, h neki mennyire hiányzik az, amit adhatnék, ha igazán szeretném. A hozzáállás. A szerelem. Egyoldalúvá vált a dolog, és nekem már terhessé vált, már a jelenléte is.

Én kiléptem a kapcsolatból, nem bírtam addig, mint te.

Ja és mondanom se kell, h azóta boldog vagyok egy olyan fiú mellett, akivel kölcsönösen szerethetjük egymást. :)

24/L

2010. ápr. 2. 15:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/13 anonim ***** válasza:

2. vagyok ismét: Igen ez egy kicsit így hülyeség, a reményekkel teli, jövőbe képzeled magadat amiből nem lesz semmi. Próbáld magadat túl tenni ezen. Első lépés : pakolj be a bőröndbe és költözz haza, és már is tettél egy lépést affelé, hogy jobb legyen.


Ezzel nem fogsz ártani senkinek ha vége lesz, ideje lesz most már betökélned szerintem, hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője, költözz haza nyugodj meg egy kicsit, majd keress munkát, a munkával eltelik majd az időd, valszeg az is baj h jó hosszú ideje otthon vagy. És lehet , hogy kicsit rád is unt a gyerek.


Szóval:

1. költözz haza

2. keress munkát

3. ha találtál és nem akarsz otthon maradni anyuval akkor keress albérletet másik környéken

4. menj el b.nőiddel bulizgatni kikapcsolódni

5. keress egy pasit akibe ismét szerelmes tudsz majd lenni és aki viszontszeret, és arra azért figyelj h ez idő alatt, ne menjen el melletted 1 cm-re életed párja , azért mert nem tudsz dönteni

2010. ápr. 2. 15:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/13 A kérdező kommentje:

Igen, bocsánat ez hibás. 2 éve vagyunk együtt és 1 éve élünk együtt. És 25 éves lány vagyok.

Köszi az eddigi válaszokat.

2010. ápr. 2. 15:44
 7/13 A kérdező kommentje:

Igen, egyre inkább tudom, hogy ezt kell tennem. Fogni a bőröndöt és csomagolni. A párom is valószínű úgy fog hazajönni a munkából, hogy vajon itt vagyok-e még. És lám, itt vagyok. Kisírtam a szemem, lejátszottam magamban, hogy mi lesz, ha nem lesz velem és ettől még jobban kiborultam.

Meg ott van az is, hogy rajta kívül nincs senkim. Mármint barát, barátnő, akivel ezeket megbeszélhetném. Valahogy nem tudtam az évek folyamán kapcsolatokat teremteni. Csak párjaim voltak és most az sem lesz. Valószínű félek az egyedülléttől, de nem tudom, hogy ez megéri-e, hogy tönkre tegyem magam.

2010. ápr. 2. 15:52
 8/13 anonim ***** válasza:

2. vok ismét: Nézd, ha még sokáig együtt maradtok, akkor ez egy idő után robbani fog, és akkor azt veszed észre mikor majd egyszer hazamész, hogy az ajtó előtt vannak a holmijaid és nem tudsz bemenni a lakásba.


Nézd ha nem tudsz magadon erőt venni és elmenni és kezdeni egy új életet, aminek nem látom semmi akadályát, akkor szenvedj továbbra is ebben a kapcsolatban.


Majd az lesz a vége, hogy egyre kevesebbet fog hazajárni, lesz majd olyan hogy nem is fog hazajönni aludni, és egyre többet nem fog hazajönni, és így hogy barátok nélkül vagy és szülő nélkül, így pokolian egyedül fogsz maradni, és totálisan magadba fogsz fordulni!!! (így hogy még munkád sincs) Ez kell ???

2010. ápr. 2. 15:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/13 anonim ***** válasza:

2.vok


Tényleg nincs senki amúgy se 1 barátnő se 1 barát, se rokon se testvér? Ha nincs akkor is költözz haza . És olyan albérletet keress idővel ahol mondjuk 1 lány a lakótársad.

2010. ápr. 2. 16:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/13 anonim ***** válasza:
Még annyi ugye nem vagy tőle terhes, ezt most komolyan kérdem.?
2010. ápr. 2. 16:05
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!